Varrógép díszítmények helyreállítása...2019.03.18
 
A 2010-es évekig a dúsan díszített öntvényfelületek felújítása bizonytalan volt. A régen használt, eredeti ú.n. lehúzó matrica (decal) eltűnt, nyomokban se létezik. Így a bátrabb gyűjtők festéssel pótolták azt is, ami nem festve, hanem matricázva volt. Ezek a "restaurálási" munkák erősen kifogásolhatók voltak. Többnyire messziről fel lehetett ismerni a beavatkozást. A tapasztaltabb gyűjtők nagyon helyesen ezt nem követték.
Időközben azonban Amerikában újra felfedezték a decal (előre festett vagy nyomott minta matrica) készítési módszereit, köszönve a digitális nyomtatási technológia és technika óriási fejlődésének. Előbb néhány Singer, majd számos további, főleg amerikai  modell kaphatta vissza régi fényét. Hogy muzeológiai szempontból mennyire elfogadható ez, arról még nincs állásfoglalás, de tény, hogy csábító a minta helyreállítás ilyen módja. Ezért a módszer leírásának is itt van a helye.
            Először egy 1934-es némafilm alapján rekonstruáljuk a korabeli mintakészítést majd az újkori decal használatát mutatjuk be a Keeler cég használati utasítása alapján.[1]
            Az 1950-es évekből emlékezhetünk (már aki!) azokra a filléres kis matricákra, melyeken állatok, virágok, stb. voltak, és saját magunk vittük fel ezeket a matricákat a hátitáskára vagy tolltartóra. Nyomtatott papírdarab volt, egyik oldala fehér papír, a másik oldalán a figura tükörképét láthattuk. Megnedvesítettük vízzel, majd a figurával a tárgy felé rányomtuk azt egy kis időre, és elkezdtük vizes újjal ledörzsölni a papírt. Az ügyesebbek egyszerűen ezt a hordozópapírt egy mozdulattal lehúzták.  A felületen ottmaradt most már helyes pozícióban a matricázott figura.
             Nos a varrógépes díszítmények felvitele is hasonlóan történt. A matricakép fehér hordozópapíron van, ha ránézünk tükörképben. Ezt benedvesítik és a gép megfelelő felületére simítják. A mintarész megtapad a felületen és a felette lévő papír lehúzható, ledörzsölhető.[2]  Limk: a filmrészlet a ctg múzeumban tekinthető meg!
              A Singer cég nyomdájában készülő decal két lépcsőben készült. Az első lépcsőben egy kisebb méretű papírdarabra nyomták a mintát speciális anyaggal (vízben oldódó ragasztó lehetett) majd beborították „aranyfüsttel” (arany színű, de nem valódi arany). Ekkor az aranyfüst fóliára a mintának megfelelően átkerült a ragasztó. A következő lépésben ezeket a kisebb darabokat egyenként egy nagyobb papírra ( matrica hordozópap) helyezték úgy, hogy az aranyfüst fóliát kézzel lehúzták a papírról és ragasztós felével a lap bal felső részére helyezték, majd folytatták a kis darabok felrakását egészen a nagyobb lap megtöltéséig.
Ha ezzel elkészültek, akkor a felületet lesimították, majd egy ronggyal ledörzsölték azokat a füstfólia részeket, melyek alul nem tapadnak a laphoz (nem képezték a minta részét). A filmrészleten jól látható amint az elszívással ellátott asztalfelületen a maradék fóliaszemcsék szinte repülnek a levegőben és az elszívó azt elnyeli. Akár lehetne ez igazi aranyfüst lemez is, mert a berendezésből ezek a felesleges részecskék visszanyerhetők. Link: a filmrészlet a ctg múzeumban tekinthető meg!
Az így elkészült decal az, melyet feldarabolva az előzőekben ismertetett módon használtak fel. Hogy valójában ez az aranyfüst fólia miből volt, azt nem publikálták, így pontosan nem tudjuk. Ma is ismertek ilyen anyagok, mint pl. a Pentart füstfólia lap arany imitációhoz, többféle változatban. Sérülékenynek jelzik, ezért használata után a felületet lakkozni kell. A Pentarthoz füstfólia ragasztó és lakk is kapható, tehát akár ezzel is rekonstruálható a korabeli technika.
            A régi díszítések azonban nemcsak a díszítmény felületén lokálisan kerültek lakkozásra, hanem a géptestet a fólia felvitele után teljes egészében lefújták egy védőlakkal, majd hőkezelés következett. Emiatt a színezék és/vagy füstfólia szinte beépült a kátránytartalmú alapfestésbe. Ez az oka annak, hogy a lekopott minta nyoma sok esetben lenyomatként megmarad az alapfestésben.
            A ma ismert és kapható decal restauráláshoz vagy teljes újrafestés utáni minta helyreállításra szolgál. Felvitele, majd száradása után akril lakkal vagy uretánnal védőréteget kell rá felvinni. Garanciát, pl. tartósságra nem adnak rá.
Felvitelhez szükséges eszközök:
-Egy kiterjedtebb edény (pl.tányér, amibe a minta elfér) meleg vízzel
-Kis edény vízzel, ebbe 2-3 csepp mosószer (detergens, vagy ablaktisztító is megteszi)
-Olló, kis méretű puha művészecset, papírtörlő, vízpermetező flakon és egy papírtányér
A jó és tartós felvitelhez tiszta, sima, olajmentes felületet kell biztosítsunk.
            A minta viszonylag merev papírra van nyomtatva. Több minta is lehet egy lapon, vagy laponként egy nagy mintát tartalmaz.  A decalokat a lapról ki kell vágni, közel a minta körvonalához. A kivágás távolsága 3-4 mm, mert később ezzel a széllel dolgunk lesz.
A kivágott darabot tegyük meleg vízbe 30-45 másodpercre. Egyszerre csak egy mintával dolgozzunk. A vízbe helyezés a színoldallal lefelé legyen, mert így a szél pöndörödése csökken, majd 10-20 mp után fordítsuk meg.
Vegyük ki a decalt a vízből és helyezzük egy víz átnemeresztő felületre (pl.a papírtányér) addig amíg a decalt a hordozón rögzítő ragasztó teljesen fellazul és a két réteg egymáson elcsúszni képessé válik. A tányérban a színoldal van felfelé. Óvatosan mozgassuk meg a mintát a hordozón, hogy csúszik-e? Ha a minta szabadon mozog, akkor előkészíthetjük a rögzítési felületet.
Ehhez a felületet nedvesíteni kell a detergenst tartalmazó folyadékkal. Ez vagy vízpermetezővel vagy ecsettel történhet. A művelet azért fontos, mert így nagyobb mozgásszabadságot adunk a mintának.
            A felhelyezés következik. A decalt a papírral kicsit hajlítsuk meg, hogy a közepe kerüljön először a felülettel érintkezésbe. Így elkerülhető, hogy a minta ráncosan tapadjon fel. Ügyeljünk arra, hogy a felülethez közel legyen a papír.
Toljuk  fel egy kicsit a decalt a papíron miközben a papírt a szélen tartsuk vissza, majd ujjunkat a papírterületen tartva húzzuk ki a papírt a decal alól. Ügyeljünk arra, hogy a papír az egész művelet alatt a gépfelület közelében maradjon. Közben a decal lehetőleg a célpozíciótól ne térjen el. Ha elmozdul, nehéz vissza pozicionálni. Kicsi kiigazításra még ilyenkor van mód, pl. ráncok eligazítására.
A kis ecsettel kezdjük meg a felesleges víz és légbuborékok eltávolítását belülről kifelé ható mozdulatokkal. Utolsó lépésként ez nedves textíliával is lehetséges, enyhe nyomással belülről kifelé mozdulattal. Felesleges vizet a gépről távolítsuk el.[3] Link: a filmrészlet a ctg múzeumban tekinthető meg! A cikk végén azért egy képkockát láthatnak a legjellemzőbb műveletről.
            Az eredmény jó is meg nem is. A probléma az, hogy az átlátszó hordozófólia széle kis mértékben mindig látszani fog, illetve csak akkor nem, ha a felület teljes egészében vastag lakkréteget kap. Ez a magasfényű felület viszont messziről „virít”, jelezve, hogy beavatkozás történt, ez a díszítmény már nem az eredeti.
Ennek ellenére sokan, így pl. Amerikában vagy Franciaországban nagyra értékelik az ilyen, valóban sok munkát jelentő helyreállítást, de ellenzők is nagy számban vannak (talán a többség az), magam se helyeslem. Talán olyan ez mint a ráncfelvarrás, ami  nem tesz minket fiatallá, viszont sok pénzt lehet költeni rá.


[1] www.keelersales.com, információ kérés: [email protected]

[2] Lásd: Decal-1, filmrészlet, in: Birth of the Sewing Machine-1934, National Library of Scotland Moving Image Archive, ctg
     archívum

[3] Lásd: mai decal felhelyezés, link: https://www.youtube.com/watch?v=WxhF5nbLmNc

 

---