A Müller Nr.6 játékvarrógép
Megjelenésében egészen különös kis gép a megszokott lemezkonstrukciók között. Az ornamentális díszítéssel kialakított bronzírozott és nikkelezett öntvényből készült gépről az első ránézésre azt mondhatnánk, hogy olyan mint a többi, csak egy kicsit igényesebb köntöst kapott. Ez a köntös azonban rejteget néhány érdekes dolgot.
A legszembetűnőbb, hogy a hurokfogó olyan helyzetben áll, hogy szemből nézve az orra balra mutat a megszokott jobboldali állás helyett. Tehát ez az a megoldás amikor a hurokfogó lengésiránya a tolásiránnyal ellentétes megoldás helyett azzal egyirányú? Nem nagyon hihető, mert az azonos mozgásirány azt okozná, hogy a már levett hurok toláskor a hurokfogóról lecsúszna. Ez akkor is igaz, ha Müller 1899 április 9.-i, 111434 számú német szabadalma az azonos irányú mozgást mutatja be, de Ditzenbach szerint a szabadalom szerint nem született gép.[1]
Félretéve egy pillanatra ezt a problémát, nézzük meg, hogy a gép asztalrögzítője miért a homlokoldal alján található. És még trükkel se lehet a gépet máshol az asztalhoz rögzíteni. A rögzítés után a kis gép szemben áll velünk. Hogyan varrtak akkor vele? Jobb kézzel jobboldalon hajtották az egyébként homlok-elrendezésű hajtókart és bal kézzel benyúlva a jobb kéz mellé vezették az anyagot? Nem, ez lehetetlen. Csak úgy lehetséges, hogy az anyagtolás iránya balról jobbra megy, így bal kézzel lehet vezetni az anyagot, jobb kézzel pedig a hajtókar kezelhető. Tehát a kis gép anyagtolási iránya a megszokott ellentettje.
Itt pedig az előző vélt probléma is megoldódik, hiszen továbbra is az tolásirány és a hurokfogó lengésiránya ellenkező.
Csak néhány géptípus ismert ezzel a balról jobbra tolással. Ezek közül legismertebb a Wheeler & Wilson Nr.1, melyet a fehérneműgyártók számára oly sokáig gyártottak.
A Müller Nr.6 keletkezését a 19. század utolsó éveiben éppen ez típus inspirálhatta, melyet Müller bielefeldi (ahol sok W&W gépet gyártottak és még többet használtak az üzemek) kapcsolatai is alátámasztani látszanak.
A Nr.6 első típusai 1894-ben ?? jelentek meg (Nr.6/1). Ezek még felső anyagtovábbítással rendelkeztek.1905-től áttértek az alsó tolásra (Nr.6/2) illetve ritkán találkozhatunk olyan átmeneti változattal is mely az alsó és a felső anyagtovábbítást is magában foglalja.
A gép érzékelhető méretei a megszokottak de ha a nagyságjellemzőjét nézzük (BCT 13,4), akkor az érezhetően nagyobb gépet sejtet. Próbáltak is visszaélni ezzel, pl. Angliában felnőtt úti varrógépként kínálták egyes kereskedők.
A gép egyre ritkábban található annak ellenére, hogy az ezredforduló körül gyakran tűnt fel.
[1] Günter Ditzenbach: Achtung, wer kennt diese KN?, in Schlingenfaenger 1992, 19.szám:33-34 old.
Megjelenésében egészen különös kis gép a megszokott lemezkonstrukciók között. Az ornamentális díszítéssel kialakított bronzírozott és nikkelezett öntvényből készült gépről az első ránézésre azt mondhatnánk, hogy olyan mint a többi, csak egy kicsit igényesebb köntöst kapott. Ez a köntös azonban rejteget néhány érdekes dolgot.
A legszembetűnőbb, hogy a hurokfogó olyan helyzetben áll, hogy szemből nézve az orra balra mutat a megszokott jobboldali állás helyett. Tehát ez az a megoldás amikor a hurokfogó lengésiránya a tolásiránnyal ellentétes megoldás helyett azzal egyirányú? Nem nagyon hihető, mert az azonos mozgásirány azt okozná, hogy a már levett hurok toláskor a hurokfogóról lecsúszna. Ez akkor is igaz, ha Müller 1899 április 9.-i, 111434 számú német szabadalma az azonos irányú mozgást mutatja be, de Ditzenbach szerint a szabadalom szerint nem született gép.[1]
Félretéve egy pillanatra ezt a problémát, nézzük meg, hogy a gép asztalrögzítője miért a homlokoldal alján található. És még trükkel se lehet a gépet máshol az asztalhoz rögzíteni. A rögzítés után a kis gép szemben áll velünk. Hogyan varrtak akkor vele? Jobb kézzel jobboldalon hajtották az egyébként homlok-elrendezésű hajtókart és bal kézzel benyúlva a jobb kéz mellé vezették az anyagot? Nem, ez lehetetlen. Csak úgy lehetséges, hogy az anyagtolás iránya balról jobbra megy, így bal kézzel lehet vezetni az anyagot, jobb kézzel pedig a hajtókar kezelhető. Tehát a kis gép anyagtolási iránya a megszokott ellentettje.
Itt pedig az előző vélt probléma is megoldódik, hiszen továbbra is az tolásirány és a hurokfogó lengésiránya ellenkező.
Csak néhány géptípus ismert ezzel a balról jobbra tolással. Ezek közül legismertebb a Wheeler & Wilson Nr.1, melyet a fehérneműgyártók számára oly sokáig gyártottak.
A Müller Nr.6 keletkezését a 19. század utolsó éveiben éppen ez típus inspirálhatta, melyet Müller bielefeldi (ahol sok W&W gépet gyártottak és még többet használtak az üzemek) kapcsolatai is alátámasztani látszanak.
A Nr.6 első típusai 1894-ben ?? jelentek meg (Nr.6/1). Ezek még felső anyagtovábbítással rendelkeztek.1905-től áttértek az alsó tolásra (Nr.6/2) illetve ritkán találkozhatunk olyan átmeneti változattal is mely az alsó és a felső anyagtovábbítást is magában foglalja.
A gép érzékelhető méretei a megszokottak de ha a nagyságjellemzőjét nézzük (BCT 13,4), akkor az érezhetően nagyobb gépet sejtet. Próbáltak is visszaélni ezzel, pl. Angliában felnőtt úti varrógépként kínálták egyes kereskedők.
A gép egyre ritkábban található annak ellenére, hogy az ezredforduló körül gyakran tűnt fel.
[1] Günter Ditzenbach: Achtung, wer kennt diese KN?, in Schlingenfaenger 1992, 19.szám:33-34 old.
