Tóth György: SINGER Nr.20 JÁTÉKVARRÓGÉP ÉS KLÓNJAI[1]
A Singer Manufacturing Co. által l 910 körül kifejlesztett „Singer 20” típusszámú, de „Sawhandy”néven ismertté vált játékvarrógép szép karriert futott be. Tervezőjét nem ismerjük.
A kiinduló ideológia kétségkívül játékra irányult de a Sewhandy név mégis az úti varrógép fogalmát is magában hordozza. A varrógépüzlet világában folyamatosan próbálkoztak olcsó, kisméretű gépek konstruálásával, de ez a géptípus mégis megmaradt játékszernek, melyet végül is a kereskedők 4 éves kortól ajánlottak. A hirdetésekben mégis gyakran megemlítik, hogy utazás közben az asszonyok kisebb varrnivalókhoz jól használhatják[2]. Maga a cég se gondolta, hogy világszerte népszerűvé fog válni ez az alig több mint 1 kg tömegű eszköz és hatvan éven keresztül csaknem változatlan formában gyártásban marad.
[1] Készülő könyv-kézirat része, további publikálása, terjesztése tilos! Copyright @ 2015 by Tóth György Minden jog fenntartva, beleértve a részbeni vagy teljes reprodukció minden módját, grafikus, elektronikus, mechanikus, fotó vagy egyéb módszerrel másolást, információ rögzítését, nyilvános előadást, rádió- és televízióadást, idegen nyelvre fordítást, ha ahhoz a szerző egyébként nem adott engedélyt.
[2] Glenda Thomas: Toy and Miniature Sewing Machines, Collector Books, Paducah USA, 1997, 234-235. old.
Tóth György: SINGER Nr.20 JÁTÉKVARRÓGÉP ÉS KLÓNJAI[1]
A Singer Manufacturing Co. által l 910 körül kifejlesztett „Singer 20” típusszámú, de „Sawhandy”néven ismertté vált játékvarrógép szép karriert futott be. Tervezőjét nem ismerjük.
A kiinduló ideológia kétségkívül játékra irányult de a Sewhandy név mégis az úti varrógép fogalmát is magában hordozza. A varrógépüzlet világában folyamatosan próbálkoztak olcsó, kisméretű gépek konstruálásával, de ez a géptípus mégis megmaradt játékszernek, melyet végül is a kereskedők 4 éves kortól ajánlottak. A hirdetésekben mégis gyakran megemlítik, hogy utazás közben az asszonyok kisebb varrnivalókhoz jól használhatják[2]. Maga a cég se gondolta, hogy világszerte népszerűvé fog válni ez az alig több mint 1 kg tömegű eszköz és hatvan éven keresztül csaknem változatlan formában gyártásban marad.
[1] Készülő könyv-kézirat része, további publikálása, terjesztése tilos! Copyright @ 2015 by Tóth György Minden jog fenntartva, beleértve a részbeni vagy teljes reprodukció minden módját, grafikus, elektronikus, mechanikus, fotó vagy egyéb módszerrel másolást, információ rögzítését, nyilvános előadást, rádió- és televízióadást, idegen nyelvre fordítást, ha ahhoz a szerző egyébként nem adott engedélyt.
[2] Glenda Thomas: Toy and Miniature Sewing Machines, Collector Books, Paducah USA, 1997, 234-235. old.
A
„Gibbs hurokfogós”[1], kis öntött gép masszív és
megbízható konstrukció. Öltésképzése
(egyfonalas láncöltés), anyagtovábbítása, meghajtása nem változott az évek
során. A konstrukciót érintő változtatás egyedül a cérnafékezés módja körül észlelhető.
Az első változatnál (1910 körül) a cérnafékezést csak egy laprugó biztosította,
melynek oldalnyúlványát a tűrúdmozgató himbakar felső éle emelte meg az
alkalmas pillanatban és így lazított a cérnalehúzás feszességén. A későbbi
modelleken (1914 körül) ezt a laprugó és a tűrúd között kiegészítették egy
kisméretű szabályozható féktárcsa párral, mely függőleges síkban állt.
Az eredeti modellt Amerikában a cég Elizabethport-i (New Jersey- New York USA) gyárában készítették.[2] Induló ára 3 US$ volt[3] ami nem is kis összeg, hiszen ebben a korban 8-13 US$ áron már komplett, állványos, felnőtt varrógépeket kínált a Sears, Roebuck & Co. katalógus áruház.
1910-14 között megjelent első sorozatot négybordás kézikerékkel szállították, majd rövid ideig nyolcbordással és végül áttértek a leggyakoribb hétbordásra, mely csak designbeli eltérést jelentett. 1926-tól a használati utasításban jelzett befűzési sorrendnek megfelelő számokat beütötték a vonatkozó alkatrészek felületébe.
[1] James Gibbs Amerikában 1854-ben dolgozta ki a forgó láncöltésű hurokfogót, amivel a hatvanas években sikerült a varrógépárakat csaknem
felére leszorítani.
[2] http://www.sewalot.com/
[3] http://www.sewalot.com/
Az eredeti modellt Amerikában a cég Elizabethport-i (New Jersey- New York USA) gyárában készítették.[2] Induló ára 3 US$ volt[3] ami nem is kis összeg, hiszen ebben a korban 8-13 US$ áron már komplett, állványos, felnőtt varrógépeket kínált a Sears, Roebuck & Co. katalógus áruház.
1910-14 között megjelent első sorozatot négybordás kézikerékkel szállították, majd rövid ideig nyolcbordással és végül áttértek a leggyakoribb hétbordásra, mely csak designbeli eltérést jelentett. 1926-tól a használati utasításban jelzett befűzési sorrendnek megfelelő számokat beütötték a vonatkozó alkatrészek felületébe.
[1] James Gibbs Amerikában 1854-ben dolgozta ki a forgó láncöltésű hurokfogót, amivel a hatvanas években sikerült a varrógépárakat csaknem
felére leszorítani.
[2] http://www.sewalot.com/
[3] http://www.sewalot.com/
Az Amerikában gyártott modell alaplapjába elöl egy felöntés került, mely enyhe „V” alakú mélyedést alkot. Ide fekszik fel a felerősítő szorítóbilincs felső karja, amikor varráskor az asztalhoz rögzítjük a varrógépet. Ez annyiban fontos, hogy a klónok egy részénél ezt a részletet nem követték szolgaian, így itt sokszor nem bemélyedés található, hanem egy kiugró öntvényfelöntés sík felületre gyalulva. A megkülönböztetés érdekében a Singer megoldást nevezzük el „negatív” felöntésnek, míg a többit „sík” felöntésnek.
A „Singer 20” eredeti gépek viszonylag gyakoriak, hiszen nagy mennyiségben készültek. Legtöbbjükön elöl-alul „Singer” felirat, hátul-felül „Singer”, alul a géposzlopon a cég ovális címere látható. A címer alatt előfordulhat további feliratként
„Made in the USA”, vagy csak egyedül „USA”. Korai modellen találtak már hátul az alaplap vízszintes felületében is elegáns USA feliratot. Egy azonban fontos, hogy az Amerikában gyártott modelleken mindenképpen találunk eligazítást az eredetre vonatkozóan. Azok a gépek melyeken ugyan megtalálható a címer, de nincs Amerikára utaló jelzés, feltehetően a cég Skóciában (Kilbowie, Clidebank)1884-ben alapított gyárában készültek.[1]
[1] Ez volt a világ legnagyobb varrógépgyára, melyben 1884-1943 között 36 milló varrógép készült.
A „Singer 20” gépeket 1922-től készítették villanymotoros hajtással is („Singer 20-2”). Újra egy adalék ahhoz, hogy a gép nem volt csupán játékszer. A gép fa lapra került és a géposzlop mögé szerelt motor dörzshajtással hajtotta a kézikereket. Az egész szerkezetre komoly, fából vagy fémlemezből készült gépburkoló tető került.
A későbbi, második világháború utáni, „Singer 20-10” típusszámon jegyzett, „öltöztetett” modellek belülről megtartották az eredeti mechanikát, de korszerű designt nyertek azáltal, hogy lemezburkolatot kaptak, az egész gép zártabb, komolyabb lett. Skóciában gyártott változatára a „Singer” felirat és embléma mellett „Made in Great Britain” került jelölve az eredetet és a gyártási helyet.
Ezek a gépek a feketén kívüli színeikben nagyon változatosak voltak (szürke, beige, zöld, kék, barna és azok pasztell árnyalatai). A cégjelzés vagy lehúzó matricával vagy réztáblaként került rájuk. Létezett más országokban is: „Made in France”[1], „Made in Canada” feliratokkal.
[1] Glenda Thomas: Toy and Miniature Sewing Machines, Collector Books, Paducah USA, 1997: 732-737. ábra
Törökországban is készült a Singer ottani gyárában. A Singer Dikis Makinalari San. A.S. -t 1959-ben alapították 52000 m2 területen Istambulban. Az első gyártás 200 fővel 1960-ban öntödével , fémmegmunkálóval és asztalos üzemmel indult. 1970-től „Singer 20” másolatokat gyártottak. Ez megegyezett az 1926-os modellel és „K20”-ként volt ismert. Az eredeti modelltől elsősorban az különbözteti meg, hogy a fő „Singer USA” decal alatt „Made in Turkey” felirat van. A „K20” drágább változata egy miniatür hajlított fa dobozban található, melynek egyik oldalához a Singer réztábla (nagy piros S betűvel) van szegecselve.[1] Az olcsóbb gépek papírkarton dobozban kerültek értékesítésre. A korai isztambuli gépek szériaszámai: HA, HB, HC stb. kezdetűek, melyeket hatkarakteres szám követ 000001-től 999999-ig.
[1] Glenda Thomas: Toy and Miniature Sewing Machines, Collector Books, Paducah USA, 1997: 2-888. ábra
Olaszországban Monza-ban üzemelt Singer gyár, mely 1914-34 között volt Singer többségi tulajdonban. Az utódgyárban készültek a későbbi, már „öltöztetett” Singer 20-10 gépekből a piros modellek 1950-től. A monzai gépek modell számához egy M betű került. A gyártási sorozatszámok MA, MB, MC stb. formátumúak melyeket hatkarakteres szám követ 000001-el kezdve 999999-ig.
Közép- és Nyugateurópában található darabok általában eredetjelzés nélküli gépek. Megtaláljuk rajtuk azonban a befűzési sorrendet mutató számokat és sok esetben a „Simanco” jelzést is. Ez utóbbi a Singer Manufacturing Corporation rövidítése és az azt követő szám pedig az alkatrész száma. Ezek a gépek igazi „Singer 20”-as gépek, melyeket vagy Kilbowie-ben vagy Németországban Wittenberge-ben gyártottak Singer gyárakban (vagy legalább is az ő kibocsátásuk). A Simanco jelzés már azért került rájuk, hogy valamennyi védelmet jelenthessen a hamisítással szemben. Amerikában ezt másképpen oldották meg. Magyarországon viszont az európai eredetű változatok a leggyakoribbak.
Az eddig ismertetett gépek eredeti verziók. De nézzük meg az eddig előkerült klónokat is.
Elsőként a Pfaff játékvarrógép említhető. Már csak azért is, mert keletkezési ideje nagyon közeli a Singerhez; 1912. Még akár az is számításba jöhet, hogy az amerikaiak másolták a németről, de maradjunk a tényeknél: eddigi adatok alapján a Pfaff a Singert követően dobta piacra kis gépét. Keletkezését illetően annyiban többet is tudunk róla, hogy ismert, Georg Pfaff személyesen rendelte meg a design terveket a kor híres grafikus művészénél a müncheni Dora-Brandenburg-Polster-nál. Az akkor divatos árnykép-grafikát alkalmazták a dobozon és a használati utasítás díszítésén is. Külön típusszámról nem tudunk, a gyár történeti archivumai se említik, viszont a sík felöntésbe beütötték a gyártási sorozatszámot (egy ilyen ismert adat: 6788). A mellső géposzlopba Pfaff felirat került. A hátsó felsőkarba két madár díszítmény közé újra a „Pfaff” név és az oszlopra pedig Pfaff réztábla került. A kézikerék négybordás. Cérnafékezése tárcsás, de a tárcskat vízszintes sikba tették. Ritkán találkozhatunk olyan verzióval is, melynél csak laprugós cérnafék van.[1] Egyéb részletekben teljesen azonos a Singerrel. Állványos taposós hajtású változata is létezett.[2]
[1] Glenda Thomas: Toy and Miniature Sewing Machines, Collector Books, Paducah USA, 1997: 2-636. ábra
[2] Rolf Müller: Naehmaschinenfabriken in Kaiserslautern, magánkiadás, 2011: 361. ábra
Kedves olvasó! Ha eddig eljutott és van véleménye vagy esetleg kiegészíteni valója a témában, azt kérem írja meg eMail címemen.
A klónok egyik legritkább képviselője az orosz „PMZ” (Podolsk Mechanik Zavod), mely típus megnevezést a gépen is feltüntették. A gyártó elődje a Singer orosz alapítású üzeme, mely Európa egyik legnagyobb varrógépgyára volt. A cári birodalom bukásáig itt nem készült játékvarrógép, de a harmincas években felmelegítették a témát és piacra dobták az egyik legszebb klónt, mely díszítésében igazi orosz. 1930-40 között készültek, az eredeti „Singer 20”-al megegyező méretben. Fa alaplapra szerelték és ívelt tetejű fa doboztetőt kapott. Eltér az eredetitől a kézikerék, mely teljesen zárt, mint az ausztrál „Peter Pan” modell (Lásd később!). Egész megjelenésében igen elegáns, egyáltalában nem hasonlít az ötvenes években gyártott, mondjuk meg őszintén nagyon csúnya szovjet lemez játékvarrógépekhez, melyeket ma is 1-2 ezer forintért megvehetünk a piacon.
A klónok egyik legritkább képviselője az orosz „PMZ” (Podolsk Mechanik Zavod), mely típus megnevezést a gépen is feltüntették. A gyártó elődje a Singer orosz alapítású üzeme, mely Európa egyik legnagyobb varrógépgyára volt. A cári birodalom bukásáig itt nem készült játékvarrógép, de a harmincas években felmelegítették a témát és piacra dobták az egyik legszebb klónt, mely díszítésében igazi orosz. 1930-40 között készültek, az eredeti „Singer 20”-al megegyező méretben. Fa alaplapra szerelték és ívelt tetejű fa doboztetőt kapott. Eltér az eredetitől a kézikerék, mely teljesen zárt, mint az ausztrál „Peter Pan” modell (Lásd később!). Egész megjelenésében igen elegáns, egyáltalában nem hasonlít az ötvenes években gyártott, mondjuk meg őszintén nagyon csúnya szovjet lemez játékvarrógépekhez, melyeket ma is 1-2 ezer forintért megvehetünk a piacon.
Egy
számunkra ilyen ritka gép beszerzése nem egyszerű. Az amúgy is gyenge orosz
nyelvtudásunk már megkopott, vagy nem is találkoztunk eddig ciril betűvel, nem
ismerjük az ottani műtárgyvédelmi szabályokat, vámelőírásokat, stb., így nem
elég rátalálni valamelyik orosz internetes portálon (pl.Molotok) egy gépre, de
meg kell birkózzunk az ezt követő feladatokkal is. Összességében elmondható,
hogy Európában kifejezetten ritka gépről van szó. Magam egy magyar gyűjtőnél[1]
láttam 2014-ben először. Nem szívesen írok anyagi vonatkozású dolgokról, de itt
kivételt teszek. A kissé elhanyagolt állapotú gépet 30.000 Ft-ért vették itthon.
Jó vétel volt!
Az orosz interneten amikor 5,50 Ft volt a rubel, három gépet találtam, 7.500 Rb. (a tulajdonos nem érhető el), 12.000 Rb. (meghalt a tulajdonos, nem érhető el) és 9.500 Rb. melyet megvásároltam.
Weiss Manfred is gyártott Magyarországon ilyen játékvarrógépet. A minta azonban nem a „Singer 20” volt, hanem a „Pfaff”. Ennek az lehetett az oka, hogy amikor 1930-ban Csepelen elkezdtek újra varrógépeket gyártani, a Pfafftól vásároltak gyártási licenceket. Nem ismert, hogy a kis gépre is kértek volna gyártási engedélyt, de miután a gép láthatóan a Pfaffot vette példának feltételezhetjük, hogy kapcsolati alapon döntöttek e mellett.
[1] Nem is igazán gyűjtő csak egy tárgyszerető személy, aki értékeli a régi dolgokat, így nem akart megválni tőle.
Az orosz interneten amikor 5,50 Ft volt a rubel, három gépet találtam, 7.500 Rb. (a tulajdonos nem érhető el), 12.000 Rb. (meghalt a tulajdonos, nem érhető el) és 9.500 Rb. melyet megvásároltam.
Weiss Manfred is gyártott Magyarországon ilyen játékvarrógépet. A minta azonban nem a „Singer 20” volt, hanem a „Pfaff”. Ennek az lehetett az oka, hogy amikor 1930-ban Csepelen elkezdtek újra varrógépeket gyártani, a Pfafftól vásároltak gyártási licenceket. Nem ismert, hogy a kis gépre is kértek volna gyártási engedélyt, de miután a gép láthatóan a Pfaffot vette példának feltételezhetjük, hogy kapcsolati alapon döntöttek e mellett.
[1] Nem is igazán gyűjtő csak egy tárgyszerető személy, aki értékeli a régi dolgokat, így nem akart megválni tőle.
A gép dobozát az a Jurek Jenő[1]
tervezte, aki a két háború között a WM-nél
meghatározó tervező volt, nemcsak konstruktőr, hanem jókezű grafikus is. És
újra előjön az árnyéktechnika! Mind a dobozon, mind a használati utasításon itt
is felismerhető a „Brandenburg-Polster stílus”. Ez se lehet véletlen, nyilván
az azonosságot, az eredetet ezzel próbálták megmutatni.
Jelenleg két pédány ismert a vélhetően limitált mennyiségben készült gépből, hiszen az eddigi információk nem mutatnak értékesítésre, csupán arról tudunk, hogy a WM vezetői kapták lánygyermekeik számára karácsonyi ajándékul.
A japánok klónja a Lead volt. A „Lead Mk1” Japánban készült 1933 április és 1941augusztus között. [2] Egy időben ”All Lead” volt a neve. Az 1931-ben alapított All Lead Mishin Seisakusho, későbbi nevén Nakajima All Mishin Seizosho két típust is gyártott , az „Mk1” és a kicsit nagyobb „Mk2” gépeket. A ctg.6003 szélességi mérete a „Singer 20”-nál 1 cm-el nagyobb. Feketére lakkozták, falapra szerelték és fa ovális tetőt kapott, mint a korabeli felnőtt háztartási varrógépek. Használati utasításában „No.A”, „No.B”, „The Baby Size”, „No.C” és „TheMedium Size” fantázia nevekre hivatkozik, mindegyik 15x1-es tűvel varr, tehát a méreteltérések nem magasság irányban keresendők. A Lead gépek jobb állapotban találhatók kortársaiknál, mely arra utal, hogy sokkal jobb minőségben készültek, különösen a felületkezelések. A gép használata is visszaigazolja ezt a minőségi többletet; ezzel a géppel valóban üzembiztosan lehet varrni. Felirataik között találunk: „Foreign”, „Made in Japan” és „LEAD Trade Mark” szövegeket. Többnyire Angliában dobták piacra.
[1] Jurek Aurél későbbi műegyetemi professzor testvére
[2] http://www.singersewinginfo.co.uk/toys/lead/
Jelenleg két pédány ismert a vélhetően limitált mennyiségben készült gépből, hiszen az eddigi információk nem mutatnak értékesítésre, csupán arról tudunk, hogy a WM vezetői kapták lánygyermekeik számára karácsonyi ajándékul.
A japánok klónja a Lead volt. A „Lead Mk1” Japánban készült 1933 április és 1941augusztus között. [2] Egy időben ”All Lead” volt a neve. Az 1931-ben alapított All Lead Mishin Seisakusho, későbbi nevén Nakajima All Mishin Seizosho két típust is gyártott , az „Mk1” és a kicsit nagyobb „Mk2” gépeket. A ctg.6003 szélességi mérete a „Singer 20”-nál 1 cm-el nagyobb. Feketére lakkozták, falapra szerelték és fa ovális tetőt kapott, mint a korabeli felnőtt háztartási varrógépek. Használati utasításában „No.A”, „No.B”, „The Baby Size”, „No.C” és „TheMedium Size” fantázia nevekre hivatkozik, mindegyik 15x1-es tűvel varr, tehát a méreteltérések nem magasság irányban keresendők. A Lead gépek jobb állapotban találhatók kortársaiknál, mely arra utal, hogy sokkal jobb minőségben készültek, különösen a felületkezelések. A gép használata is visszaigazolja ezt a minőségi többletet; ezzel a géppel valóban üzembiztosan lehet varrni. Felirataik között találunk: „Foreign”, „Made in Japan” és „LEAD Trade Mark” szövegeket. Többnyire Angliában dobták piacra.
[1] Jurek Aurél későbbi műegyetemi professzor testvére
[2] http://www.singersewinginfo.co.uk/toys/lead/
Az angolok nem elégedtek meg egyetlen klónnal, egész sor hasonmást gyártottak, bár ezek méreteikben eltérőek. Mégis ugyanaz a konstrukció. Ilyen gép a „Grain”, az „Essex”, az „Astor”[1] és a „Vulcan”[2], de találnánk még ha nagyon keresnénk többet is. 1950 körül gyártották őket, Angliában gyakran találkozhatunk velük. [3] Gyakori a hozzá adott asztalbővítő, mely a Singereknél nem volt szokásos és változatos az adjusztálásuk is. A szokásos kartondoboz helyett inkább műbőr táskába, bőröndbe kerültek.
[1] The Cinemaker Company Limited, Nottingham, Anglia gyártmánya
[2] A mintegy tízféle Vulcan játékvarrógép egyik típusa
[3] http://www.antiqbuyer.com/All_Archives/SEW_ARCHIVE/ci-toy-INTL.htm
A”Peter Pan” Ausztrália jól ismert klónja,
melyet a Colton, Palmer & Preston (Southwark, Australia) gyártott 1942-1964
között. A háború alatt, majd azt követően az ausztrál iparirányítás az importot
még a játékok területén is igyekezett kiváltani, így került sor játékvarrógép
gyártásra. A gép névadója az a regényhős figura, melyet a skót író J.M.Barrie
(1860-1937) teremtett meg, egy soha fel nem növő kalandhős fiúcska alakjában.[1] Az egyetlen furcsa maga a fiúnév, hiszen a
nevesített játékvarrógépek többsége leánynéven futott.
Az első jól érzékelhető eltérés az eredeti konstrukciótól a teljesen zárt kézikerékben van. A rögzítési hely negatív felöntésű. Mérete kicsit nagyobb az eredeti modellhez viszonyítva, hasonlóan mint pl. az angol „Grain”. Cérnafékezése klasszikus megoldású, tehát a lapféket cérnafékező tárcsákkal egészítették ki. Két változata ismert a „0” és az „1” modell. Az utóbbi model ismert „Junior Model 1” néven is.Ritka gépnek számít melyet elsősorban Ausztráliában lehet találni. Így a beszerzési árat növeli a magas szállítási költség és a vám az általános forgalmi adóval növelve.
[1] A figura a mai napig népszerű, annyira, hogy szobrokat is emeltek emlékére.
Az első jól érzékelhető eltérés az eredeti konstrukciótól a teljesen zárt kézikerékben van. A rögzítési hely negatív felöntésű. Mérete kicsit nagyobb az eredeti modellhez viszonyítva, hasonlóan mint pl. az angol „Grain”. Cérnafékezése klasszikus megoldású, tehát a lapféket cérnafékező tárcsákkal egészítették ki. Két változata ismert a „0” és az „1” modell. Az utóbbi model ismert „Junior Model 1” néven is.Ritka gépnek számít melyet elsősorban Ausztráliában lehet találni. Így a beszerzési árat növeli a magas szállítási költség és a vám az általános forgalmi adóval növelve.
[1] A figura a mai napig népszerű, annyira, hogy szobrokat is emeltek emlékére.

A ritka klónok sorában említést érdemel a „Pet”. . „Soha se láttam gyűjteményben és egyetlen könyvben se szerepel. Nem ismert a származási ország, de jó megépített és csodálatosan díszített” - írja egy amerikai kereskedő. Gazdag burgundi vörös mintázata van . Fa alapra került és ívelt teteje van melyen a Pet név arany betűkkel van felírva körben rózsaszín rózsákkal, arany levelekkel. A Pet név arany színben a gép hátoldalán is feltűnik. És vegyük észre a cérnafékező is szokatlan. 695 US$[1] áron cserélt gazdát.
[1] http://www.antiqbuyer.com/All_Archives/SEW_ARCHIVE/ci-toy-INTL.htm
Van egy ideológiájában más klón is és ez az egyedi másolat. Bemutatok egy ilyen gépet is. A konstrukció azonos a „Singer 20”-al, a design egy picit más, a méret pedig az eredeti játékvarrógép harmada. Ebből egy született mindeddig[1], mely a mai napig a láncöltésű varrógépek területén vezetné a legkisebb működöképes varrógépek világversenyét, feltéve ha lenne ilyen. Az ezredfordulón készült Magyarországon[2] azzal a céllal, hogy az ISMACS[3] Lowell USA konferenciáján 2001-ben a Singer 150 éves évfordulóján kellőképpen reprezentálja a magyar kézművességet. A designbeli eltérés csak annyi, hogy a gép kézikerék mintázata nem a szokásos hétbordás megoldás, hanem a korai Howe varrógépek kézikerék mintázata. Ezzel emlékeztettünk azért arra, hogy Singer Howe munkásságán keresztül juthatott a csúcsra. A kis gép időközben eljutott Osakaba a JIAM világkiállításra és számos hazai múzeumi kiállításon szerepelt.
[1] Valójában négy darab készült, melyből három bronz egy pedig ezüst öntvényű. Az első bronz darab és az ezüszt gép a ctg gyűjteményben,
egy bronz Heiss Ádám tulajdonában és a negyedik Joachim Schurig német gyűjtő tulajdonában van.
[2] Tóth György és Heisz Ádám munkája
[3] International Sewing Machine Collectors’ Society
És végül ejtsünk néhány szót azokról a gépekről melyek a kissé engedékeny „klón” fogalmán túlnőve inkább az „átverés” kategóriáját képezik. Míg az előbbi egy felhasznált ötletből kiindulva valós piaci igényeket kielégítésére megpróbál tisztes minőséget adni, addig az utóbbi bár kimondatlanul, de rásegít az ügyeskedők átverési igyekezetére. Ezek a gépek óriási mennyiségben gyártott, hitvány minőségű, elképesztően olcsó darabok, melyeket vagy változatlan formában antik gépként próbálnak továbbértékesíteni, vagy feltúrbózzák őket „korabeli” feliratokkal és így teszik ugyanezt. Miután érvényben lévő szabadalom, védjegyoltalom nem áll fenn rájuk, a gyártó törvényesen jár el. Más kérdés, hogy a továbbértékesítési láncban a megtévesztésnek ez szabad teret teremt. A szerencse csak az, hogy hamar felismerhetők, ha valaki kicsit hozzáolvas a témához.
És végül ejtsünk néhány szót azokról a gépekről melyek a kissé engedékeny „klón” fogalmán túlnőve inkább az „átverés” kategóriáját képezik. Míg az előbbi egy felhasznált ötletből kiindulva valós piaci igényeket kielégítésére megpróbál tisztes minőséget adni, addig az utóbbi bár kimondatlanul, de rásegít az ügyeskedők átverési igyekezetére. Ezek a gépek óriási mennyiségben gyártott, hitvány minőségű, elképesztően olcsó darabok, melyeket vagy változatlan formában antik gépként próbálnak továbbértékesíteni, vagy feltúrbózzák őket „korabeli” feliratokkal és így teszik ugyanezt. Miután érvényben lévő szabadalom, védjegyoltalom nem áll fenn rájuk, a gyártó törvényesen jár el. Más kérdés, hogy a továbbértékesítési láncban a megtévesztésnek ez szabad teret teremt. A szerencse csak az, hogy hamar felismerhetők, ha valaki kicsit hozzáolvas a témához.
VÉGE
Kedves olvasó! Ha eddig eljutott és van véleménye vagy esetleg kiegészíteni valója a témában, azt kérem írja meg eMail címemen.