Beckwith, USA ...2017.10.21
Willian Goulds Backwith híres miniatür gépénél a tervezés fő szempontja, az egyszerűség és olcsó ár volt. Ezzel sokan próbálkoznak ma is, de akkor 1871-et írtak. A legelső konstrukcióban legérdekesebb a kis gépecske hajtása, mely az egyik irányba (tű le) egy gyűrű és ahhoz erősített huzal segítségével történt míg a másik irányt (tű fel) rugóerő biztosította. A gépet nem ő, hanem 1871 április 18-i szabadalma (US113724) alapján a Barlow & Son (New York) cég gyártotta.[1] A géphez nem kellett állvány, csupán egy asztalra kellett felerősíteni, így ára csupán 10 US$ volt.
Olcsóságát azon kívül, hogy egyfonalas láncöltést készítő egyszerű mechanizmusa volt, annak is köszönhette, hogy anyagtovábbító szerkezetet egyáltalában nnem tartalmazott. Az anyagtovábbítást automatikusan az ívelt tű geometriája biztosította, a tű maga továbbította az anyagot. Ehhez az kellett, hogy a tű íve és a tűkar pályaíve ne legyen azonos.[2] Az asztal szélére erősített géppel úgy lehetett varrni, hogy az anyag az asztalon volt és onnan a kezelője felé továbbította az összevarrt darabot. Szokatlan megoldás, de a ma megszokott megoldásoktól eltérő elveket láthatunk számos esetben mint pl. a Wheeler & Wilson gépek esetében is.
Egy másik jellegzetessége a konstrukciónak, hogy a kézikereket bármely irányba lehet forgatni, az anyag mindig felénk érkezik.
Összesn háromféle modell létezéséről tudunk. A második modell az elsőhöz nagyban hasonlít. Lényegi különbség csak abban van, hogy nikkelezett felületekkel rendelkezik. A harmadik, a legnagyobb modell már magán viseli a gyakorlatban kikövetelt módosításokat, melynek egyik jele, hogy a mindenáron egyszerűsítés helyett megjelennek a munkát könnyítő elemek, így pl. kézikerék hajtást kap a gép. Ezáltal egész szerkezetében sokkal használhatóbb, mint elődei, varrás sebessége elérheti a 250 öltés/perc értéket. Árát kicsit növelni kellett 12 US$-ra, majd a további módosítások miatt 20 US$-ra.
A ctg6221 számú példány karfelirata „Bechwith” és Nr.16513 gyári száma alapján, Cooper jegyzete a gyártását 1874-re teszi. A későbbi szabadalmi bejelentések már nyomon követhetők ezen a példányon. 1872 május 21 (US126921), 1872 nov.26 (US133351), Beckwith utolsó ismert szabadalma ( 1875 szept.7, US167382) a gépet kibővíti kettősláncöltésű varrás lehetőségére. Bár már hírdették is ezt a változatot, de gyártásba nem kerülhetett miután ez ideig egyetlen példány se került elő.
[1] Cooper, Grace Rogers: The Invention Of the Sewing Machine, Smithsonian Institution, 1968: 80.old.
[2] David Gillingham: The Beckwith Sewing Machine, in: ISMACS-News Nr.103, 2011: 15. old.
Willian Goulds Backwith híres miniatür gépénél a tervezés fő szempontja, az egyszerűség és olcsó ár volt. Ezzel sokan próbálkoznak ma is, de akkor 1871-et írtak. A legelső konstrukcióban legérdekesebb a kis gépecske hajtása, mely az egyik irányba (tű le) egy gyűrű és ahhoz erősített huzal segítségével történt míg a másik irányt (tű fel) rugóerő biztosította. A gépet nem ő, hanem 1871 április 18-i szabadalma (US113724) alapján a Barlow & Son (New York) cég gyártotta.[1] A géphez nem kellett állvány, csupán egy asztalra kellett felerősíteni, így ára csupán 10 US$ volt.
Olcsóságát azon kívül, hogy egyfonalas láncöltést készítő egyszerű mechanizmusa volt, annak is köszönhette, hogy anyagtovábbító szerkezetet egyáltalában nnem tartalmazott. Az anyagtovábbítást automatikusan az ívelt tű geometriája biztosította, a tű maga továbbította az anyagot. Ehhez az kellett, hogy a tű íve és a tűkar pályaíve ne legyen azonos.[2] Az asztal szélére erősített géppel úgy lehetett varrni, hogy az anyag az asztalon volt és onnan a kezelője felé továbbította az összevarrt darabot. Szokatlan megoldás, de a ma megszokott megoldásoktól eltérő elveket láthatunk számos esetben mint pl. a Wheeler & Wilson gépek esetében is.
Egy másik jellegzetessége a konstrukciónak, hogy a kézikereket bármely irányba lehet forgatni, az anyag mindig felénk érkezik.
Összesn háromféle modell létezéséről tudunk. A második modell az elsőhöz nagyban hasonlít. Lényegi különbség csak abban van, hogy nikkelezett felületekkel rendelkezik. A harmadik, a legnagyobb modell már magán viseli a gyakorlatban kikövetelt módosításokat, melynek egyik jele, hogy a mindenáron egyszerűsítés helyett megjelennek a munkát könnyítő elemek, így pl. kézikerék hajtást kap a gép. Ezáltal egész szerkezetében sokkal használhatóbb, mint elődei, varrás sebessége elérheti a 250 öltés/perc értéket. Árát kicsit növelni kellett 12 US$-ra, majd a további módosítások miatt 20 US$-ra.
A ctg6221 számú példány karfelirata „Bechwith” és Nr.16513 gyári száma alapján, Cooper jegyzete a gyártását 1874-re teszi. A későbbi szabadalmi bejelentések már nyomon követhetők ezen a példányon. 1872 május 21 (US126921), 1872 nov.26 (US133351), Beckwith utolsó ismert szabadalma ( 1875 szept.7, US167382) a gépet kibővíti kettősláncöltésű varrás lehetőségére. Bár már hírdették is ezt a változatot, de gyártásba nem kerülhetett miután ez ideig egyetlen példány se került elő.
[1] Cooper, Grace Rogers: The Invention Of the Sewing Machine, Smithsonian Institution, 1968: 80.old.
[2] David Gillingham: The Beckwith Sewing Machine, in: ISMACS-News Nr.103, 2011: 15. old.