Tóth György: A kis Beckwith (Model Nr.2) két titkos részlete 2021.02.12
Mielőtt a „rejtelmekben” elmerülnénk, ismerkedjünk meg röviden a Beckwith Model Nr.2[1] gép működésével.[2]
A kézi hajtókar működtetésével ollószerűen mozog a tűkar(2). Végén íves tű (1) található.
A tűkar ellentétes oldalából lefele nyúlik a hajlított hajtórúd (3), mely a hurokfogó mozgató kar (5) villaszerűen kiképzett részéhez (4) csatlakozik. Ezt a kart mozgatja vízszintes síkban és a végén lévő kis horog veszi le a tű hurkát. Lásd még a gépről készült youtube videot: https://youtu.be/1GWZkyoHUBg
Egy régi, többnyire ismeretlen varrógépnél, ha azt szeretnénk bevarrni, két fontos dolgot érdemes ellenőrizni. Az egyik az anyagtolás, melyet nagyon egyszerűen ellenőrizhetünk egy darabka papírt téve a talp alá, és a befűzés nélküli gépet hajtva a leszúrási pontok rögtön jelzik, hogy van-e tolás.
A másik a hurokképzési magasság,a „hub” ellenőrzése, mely a tűrúd alsó holtpontból megtett emelkedési magassága a hurokfogóhegy belépéséig. (2,5-4 mm). Szintén kézzel hajtva a gépet kb. megítélhetjük, hogy a hub helyesen van-e beállítva.
Ha mindkét dolog rendben van, akkor nagy valószínűséggel a gépet üzembe lehet állítani.
Egy Beckwith varrógépnél (Model Nr.2) ez a próba tökéletes gép esetében se hoz eredményt. A „tűgeometria tolás” ugyanis textil anyag nélkül nem működik, a papír csak áll a helyén és nem halad előre.
A hubot pedig nem tudjuk megítélni, mert a hurokfogó ebben az állásban akár 6-8 mm-es játékot mutat, értelmezhetetlen a helyzete.
Vizsgáljuk meg ezt a két kérdést a Beckwith esetében, előre bocsátva, hogy ilyen problémák más típusok, hasonló konstrukciós részleteknél is felmerülhetnek.
A tűgometria tolás:
Az elnevezés teljesen önkényes, csak arra szolgál, hogy a szokványos tűtolástól megkülönböztessük. Ez egy régi gépeknél alkalmazott, ma már elfelejtett megoldás[3], mely a gépek egyszerűsítésének egyik eredménye. A gépben nincs toló-mechnika, Úgy kell elképzelni, mintha egy kissé ferdén álló tűt kényszerítenénk függőlegesen lefelé az anyagba, mely esetben a ferdeségnek megfelelően az anyagot eltolná.
A valóságban azonban a tűmozgatás íven történik, a tű is íves, de a tűbefogási pontnál a mozgatás pályaívéből kismértékben kitérítjük. A kitérítés mértékének megfelelő tolás jön létre. Nagyobb kitérítés nagyobb tolás, kisebb kitérítés kisebb tolás. Ez egyben az ilyen gépek öltéshossz szabályozási megoldása is.
Van azonban egy gyenge pontja a rendszernek. Mégpedig az, hogy az anyagtolás nemcsak a leszúráskor jelentkezik, hanem a tű visszamozgásakor is, de ellenkező irányba. Tehát az anyag elvileg nem halad. Ez az oka annak, ha egy merev anyagot (pl. papírt) teszünk a talp alá, akkor azt csak előre hátra mozgatja, de nem halad előre.
Az, hogy a gyakorlatban mégis van anyagtovábbítás az annak köszönhető, hogy a nyomótalp felületét egyirányban érdesítik úgy, hogy az anyagtolás irányába a súrlódási tényező kicsi, míg ellenkező irányban nagy legyen. Ez a megoldás a rugalmas tűvel és rugalmas textíliával együttműködve mégis anyagtolást eredményez.
A Beckwith későbbi modelljénél (Model Nr.3) már tovább mentek egy lépéssel, olyan rugós támasztó szerkezetet építettek be a tűbefogáshoz, mely biztosítja, hogy leszúráskor a tűgeometria hatás érvényesül (tolás van), de a tű felemelkedésekor a tűbefogás a rugó hatására elfordul és sima tűkilépést biztosít.[4]
A hurokképzési magasság
A hub problémája kicsit más természetű. Az említett „játék” okát vizsgálva észrevettem, hogy a hurokfogókar (5) mozgató villája (4) erősen kopott. A normál néhánymilliméteres (a= 2mm) résen túl a villa falainál további milliméteres kopás látható. Ez megnyugtatott, mert arra mutatott, hogy ezt a kis szerkezetet a maga korában rendszeresen használhatták, napi
Mielőtt a „rejtelmekben” elmerülnénk, ismerkedjünk meg röviden a Beckwith Model Nr.2[1] gép működésével.[2]
A kézi hajtókar működtetésével ollószerűen mozog a tűkar(2). Végén íves tű (1) található.
A tűkar ellentétes oldalából lefele nyúlik a hajlított hajtórúd (3), mely a hurokfogó mozgató kar (5) villaszerűen kiképzett részéhez (4) csatlakozik. Ezt a kart mozgatja vízszintes síkban és a végén lévő kis horog veszi le a tű hurkát. Lásd még a gépről készült youtube videot: https://youtu.be/1GWZkyoHUBg
Egy régi, többnyire ismeretlen varrógépnél, ha azt szeretnénk bevarrni, két fontos dolgot érdemes ellenőrizni. Az egyik az anyagtolás, melyet nagyon egyszerűen ellenőrizhetünk egy darabka papírt téve a talp alá, és a befűzés nélküli gépet hajtva a leszúrási pontok rögtön jelzik, hogy van-e tolás.
A másik a hurokképzési magasság,a „hub” ellenőrzése, mely a tűrúd alsó holtpontból megtett emelkedési magassága a hurokfogóhegy belépéséig. (2,5-4 mm). Szintén kézzel hajtva a gépet kb. megítélhetjük, hogy a hub helyesen van-e beállítva.
Ha mindkét dolog rendben van, akkor nagy valószínűséggel a gépet üzembe lehet állítani.
Egy Beckwith varrógépnél (Model Nr.2) ez a próba tökéletes gép esetében se hoz eredményt. A „tűgeometria tolás” ugyanis textil anyag nélkül nem működik, a papír csak áll a helyén és nem halad előre.
A hubot pedig nem tudjuk megítélni, mert a hurokfogó ebben az állásban akár 6-8 mm-es játékot mutat, értelmezhetetlen a helyzete.
Vizsgáljuk meg ezt a két kérdést a Beckwith esetében, előre bocsátva, hogy ilyen problémák más típusok, hasonló konstrukciós részleteknél is felmerülhetnek.
A tűgometria tolás:
Az elnevezés teljesen önkényes, csak arra szolgál, hogy a szokványos tűtolástól megkülönböztessük. Ez egy régi gépeknél alkalmazott, ma már elfelejtett megoldás[3], mely a gépek egyszerűsítésének egyik eredménye. A gépben nincs toló-mechnika, Úgy kell elképzelni, mintha egy kissé ferdén álló tűt kényszerítenénk függőlegesen lefelé az anyagba, mely esetben a ferdeségnek megfelelően az anyagot eltolná.
A valóságban azonban a tűmozgatás íven történik, a tű is íves, de a tűbefogási pontnál a mozgatás pályaívéből kismértékben kitérítjük. A kitérítés mértékének megfelelő tolás jön létre. Nagyobb kitérítés nagyobb tolás, kisebb kitérítés kisebb tolás. Ez egyben az ilyen gépek öltéshossz szabályozási megoldása is.
Van azonban egy gyenge pontja a rendszernek. Mégpedig az, hogy az anyagtolás nemcsak a leszúráskor jelentkezik, hanem a tű visszamozgásakor is, de ellenkező irányba. Tehát az anyag elvileg nem halad. Ez az oka annak, ha egy merev anyagot (pl. papírt) teszünk a talp alá, akkor azt csak előre hátra mozgatja, de nem halad előre.
Az, hogy a gyakorlatban mégis van anyagtovábbítás az annak köszönhető, hogy a nyomótalp felületét egyirányban érdesítik úgy, hogy az anyagtolás irányába a súrlódási tényező kicsi, míg ellenkező irányban nagy legyen. Ez a megoldás a rugalmas tűvel és rugalmas textíliával együttműködve mégis anyagtolást eredményez.
A Beckwith későbbi modelljénél (Model Nr.3) már tovább mentek egy lépéssel, olyan rugós támasztó szerkezetet építettek be a tűbefogáshoz, mely biztosítja, hogy leszúráskor a tűgeometria hatás érvényesül (tolás van), de a tű felemelkedésekor a tűbefogás a rugó hatására elfordul és sima tűkilépést biztosít.[4]
A hurokképzési magasság
A hub problémája kicsit más természetű. Az említett „játék” okát vizsgálva észrevettem, hogy a hurokfogókar (5) mozgató villája (4) erősen kopott. A normál néhánymilliméteres (a= 2mm) résen túl a villa falainál további milliméteres kopás látható. Ez megnyugtatott, mert arra mutatott, hogy ezt a kis szerkezetet a maga korában rendszeresen használhatták, napi
munkaeszköz lehetett. Ezt a kopást az alkatrész „megfejelésével” alig láthatóan ki lehet javítani.
Egy gép bevarrásakor a legtöbb esetben, ha ránézésre reménytelen is a helyzet, ki szoktam próbálni a gépet. Most is befűztem az eszközt és a korábbi megállapíthatatlan hubérték ellenére varrt. Mégpedig üzembiztosan. Cérnával a gépben, a hubérték is a helyén volt.
Miért? A hurokfogómozgató kart (5) egy hajlított rudacska (3) mozgatja, mely a tűkarhoz (2) csatlakozik. Ha ez fix, akkor a tű hegyéhez, vagy a tű fokához képest relatív elmozdulása nem is lehet, így arra alkalmatlan, hogy kivárja a tű alsó holtpontját, majd a hubállásban meginduljon a tű felé. De mégis azt teszi. Azért, mert a villa játéka, ami nem valami hanyag gyártás eredménye, hanem tudatos konstrukció része, megszakítja ezt a merev összeköttetést és ez a játék biztosítja a hub értékét. A tű alsó helyzetében a villában a menesztés átkerül a villafal másik oldalára, közben a tű hubnyit emelkedik, és csak ekkor mozdul a hurokfogó.
Ilyen egyszerű! A konstrukciónak viszont jól átgondoltnak kell lennie, hiszen egy ilyen gépben a hubot nem lehet állítani, az annyi. amennyit a tervező az alkalmazott tűhöz megálmodott. Így a tű pótlása kényes egy ilyen gépnél.
Egy gép bevarrásakor a legtöbb esetben, ha ránézésre reménytelen is a helyzet, ki szoktam próbálni a gépet. Most is befűztem az eszközt és a korábbi megállapíthatatlan hubérték ellenére varrt. Mégpedig üzembiztosan. Cérnával a gépben, a hubérték is a helyén volt.
Miért? A hurokfogómozgató kart (5) egy hajlított rudacska (3) mozgatja, mely a tűkarhoz (2) csatlakozik. Ha ez fix, akkor a tű hegyéhez, vagy a tű fokához képest relatív elmozdulása nem is lehet, így arra alkalmatlan, hogy kivárja a tű alsó holtpontját, majd a hubállásban meginduljon a tű felé. De mégis azt teszi. Azért, mert a villa játéka, ami nem valami hanyag gyártás eredménye, hanem tudatos konstrukció része, megszakítja ezt a merev összeköttetést és ez a játék biztosítja a hub értékét. A tű alsó helyzetében a villában a menesztés átkerül a villafal másik oldalára, közben a tű hubnyit emelkedik, és csak ekkor mozdul a hurokfogó.
Ilyen egyszerű! A konstrukciónak viszont jól átgondoltnak kell lennie, hiszen egy ilyen gépben a hubot nem lehet állítani, az annyi. amennyit a tervező az alkalmazott tűhöz megálmodott. Így a tű pótlása kényes egy ilyen gépnél.
[1] A cikkben a Beckwith gépek három kategóriába soroltak: Nr,1 Ringzugmaschine-Small, Nr.2 Getriebemaschine-Small, Nr.3 Getriebemaschine-Big
[2] Rita und Manfred Koym: Praktisch, einfach, schön – die „Beckwith-Familie”, in Schlingenfänger 123, p.60-74
[3] Néhány esetben megpróbálkoztak vele pl. a korszerű pocket gépeknél.
[4] A gyakorlatban viszont ez a mozgás alig-alig észlelhető az ilyen gépeknél. Részleteket lásd: Koym cikk.
[2] Rita und Manfred Koym: Praktisch, einfach, schön – die „Beckwith-Familie”, in Schlingenfänger 123, p.60-74
[3] Néhány esetben megpróbálkoztak vele pl. a korszerű pocket gépeknél.
[4] A gyakorlatban viszont ez a mozgás alig-alig észlelhető az ilyen gépeknél. Részleteket lásd: Koym cikk.
