Tóth György: A varrócérnáról 2022.12.09
A varrócérna és gyártói
A 19. század közepétől hatalmas mennyiségben jelentkezett az igény a gépi varrásra alkalmas varrócérnára, így érdemes a cérna fejlődéstörténetébe is egy kicsit is belepillantani.
A korabeli, Howe előtti cérnák többsége alkalmatlan volt az újfajta igénybevételre. Általában háromágúak voltak, magasfényű kikészítéssel és nagyfokú merevséggel. Gépi varráshoz az ilyen szerkezet gyenge, könnyen kisodródik és merevsége a hurokképződést akadályozza.
A 17. században a hollandok készítettek jó minőségű varrócérnát vékony lenfonalak összecérnázása útján. A cérnázás kézzel hajtott cérnázógépen történt. Christian Shaw (szül. 1685) lánya Hollandiából rendelt egy ilyen gépet[1]. Nagyon finom cérnát gyártott vele és megpróbálkozott a közben egyre fejlődő angol pamutipar pamutfonalával is. Jó lett a cérna, egyenletesebb volt mint a len, de gyengébb, viszont lényegesen olcsóbb. Hatágú pamutcérnája viszont a szokásos használatra szilárdságilag is megfelelt.
A korabeli varrócérnát a kötőfonalhoz hasonlóan motringban árulták. Varrógépen viszont ilyen kiszerelésű cérnát nem lehetett alkalmazni. James Clark, aki pamutcérnát árult, még nem sejtvén, hogy milyen jót tesz a varrógép fejlesztőknek, felállított egy faesztergát és kis fa csévéket készített. Erre csévélte fel a varrócérnát. A csévéért fizetni kellett, de árán visszavette. A csévélésért nem számított fel semmit. Ezzel próbálta a cérnaforgalmat növelni. Az ötlet nyomán megélénkült a cérnázási és csévélési tevékenység, új üzletág született, melyre már érdemes volt gyárat alapítani. James Clark megszülető gyára a J.& J.Clark nevet viselte.
Ekkor lép színre James Coats, akinek szabósága volt, de a pamut varrócérna gyártásban nagyobb lehetőséget látott és cérnagyárat alapít. A gyár már gőzgéppel dolgozott. Arról volt híres, hogy a korabeli más cérnagyártókkal szemben a csévéin mindig korrekten annyi cérna volt amennyit azon feltüntettek.
Az 1860-as években George Clark (James unokája) fejleszti ki azt a hatágú, lágy kikészítésű cérnát, mely már tökéletesen alkalmazkodott a varrógépes igényekhez. Az „Our New Thread” rövidítése az „O.N.T.” ma is a Clark cérna eredetiségét jelöli. A két Skóciából származó de már Amerikában tevékenykedő cég (J. & P. Coats és The Clark Thread Co.) 1952-től együttesen van jelen a piacon Coats & Clark Inc. néven.
A német cérnagyártók is viszonylag korán színre léptek. Julius Schürer 1858-ban alapít varrócérna gyárat Augsburgban. Ebből lett 1887-től a J. Schürer AG.
1855-től egy Eusebius nevű személy cérnáz Augsburgban. 1863-ban Göggingen-be költözik, majd 1872-től Zwirnerei und Nähfadenfabrik Göggingen AG (ZNFG)) –ként találkozunk vele.
1937-ben a ZNFG átveszi a Schürer részvénytöbbségét.
1957-ben a ZNFG egyesül a Zwirnerei Ackermann-al (Heibronn) és ezzel ők lesznek a második legnagyobb európai cérnagyár Ackermann-Göggingen AG néven. 1994-ben a cég új neve Amann & Söhne.
Magyarországon Trianon előtt két cérnagyár működött, a Pozsonyi Cérnagyár Rt és a Mez Vater és Fiai amelyek közül éppen a legkorszerűbb technológiát alkalmazó, világhírű pozsonyi került a határon túlra. A nagyatádi maradt.
A Freiburg-i Mez Vater und Söhne céget 18. sz. vége óta jegyzik a cérnagyártás területén. Magyarországon az első cérnagyárként említhető nagyatádi az ő leányvállalatukként jött létre 1913-ban.
1912-ben állami támogatást kapnak alapításra, és az 1882-ben alapított Wollák és Berkovits paszományüzem telephelyén kezdik a gyártást Mez Vater és Fiai Selyemfonal és Cérnagyár, Nagyatád néven. Tevékenységük előbb selyemfonal festésére majd cérnagyártásra terjed ki. Varró és hímzőcérnát gyártanak valódi selyemből. Gyártmány nevek: „Gracioza”, „Rokoko”, „Torpedo”, „Toldi”, „Aurora”, „Amazon”, „Eldorado”, stb.
1930-ben a nagyatádi Mez Vater és Fiai és a budafoki Mez Károly és Fiai Rt (egyesülésig különálló cég volt) egyesül, a gyártás Nagyatádon összpontosul. Új nevük Mez RT. 1934-ben az Angol-Magyar Cérnagyár Rt.-hez kerülnek.
Ezt követően sorsuk már közös. 1941-ben állami ellenőrzés alá kerülnek. 1942-ben a cég neve Első Magyar Cérnagyár Rt. A céget 1949 végén államosították, új neve Újpesti Cérnagyár. További elnevezés 1963-tól Pamutfonóipari Vállalat Újpesti Cérnagyára. Telephelyek: Újpest és Nagyatád.
A Trianon utáni cérnahiányt a nagyatádi gyár egyedül képtelen volt megoldani.
Az elcsatolt pozsonyi gyárat is birtokló J. & P. Coats Ltd. (Glasgow) Újpesten létesült gyára 1926-ban indult Angol-Magyar Cérnagyár Rt. néven. Teljes vertikum született, korszerű gépekkel. A Coats 1932 -ben közös értékesítést szervezett az osztrák Mez Rt. tulajdonában lévő nagyatádi gyárral, majd két évvel később fel is vásárolta azt. Új tulajdonosként pedig a telephelyet is modernizálták. A jó évek 1941-ig tartottak, amikor az ország belépett a világháborúba. Nevük 1942-ben Első Magyar Cérnagyár Rt-re , majd az 1949 évi államosítás után Újpesti Cérnagyár-ra változott.
Az 1990-es évek privatizációja után a gyár újra Coats tulajdon, Coats Magyarország Kft néven. Gyártmányai varró és hímzőcérnák, melyek főleg belföldi szükségletet elégítenek ki.[2]
Magyar innováció körébe sorolható „Papirorsó varrógépekhez” címmel, 1929 augusztus 21-i, 101.577 számú magyar szabadalom. Feltalálója Kopstein Elemér műszerész volt. A hetvenes években Hollandiában kezdtek ilyen papír magon előorsózott (keresztcsévézés miatt nem kellett perem) cérnákat árusítani.
Az Újpesti Cérnagyárnak ekkor javasoltam is, hogy gyártson ilyet, sok színben, dobozolva. Természetesen eredmény nélkül. Néhány évre rá a Találmányi Hivatal újdonságvizsgálójaként megint találkoztam a témával új szabadalmi bejelentés formájában.
Színkártyák, tárolók és egyéb relikviák
A korabeli színkártyák és cérnatároló dobozok a gyártmánypaletta sokszínűségét mutatták, mint olyan nélkülözhetetlen üzleti kellékek, melyek nélkül se a kereskedelem, se a gyártás nem működhetett. Bár szükségszerű használata miatt nagy darabszámban készültek, mégis viszonylag ritkán maradtak fenn.
Gütermann cérnatároló, kb.1910, Kolozsvári kereskedő üzletéből, ctg5271
[1] Gibson: A modern gyáripar, Franklin, 1919, fordítás, Balázs Pál, ctg.4997
[2]Újpesti Cérnagyár története, http://retrostori.blogspot.com/2010/10/az-oldal-feltoltes-alatt-all.html
A varrócérna és gyártói
A 19. század közepétől hatalmas mennyiségben jelentkezett az igény a gépi varrásra alkalmas varrócérnára, így érdemes a cérna fejlődéstörténetébe is egy kicsit is belepillantani.
A korabeli, Howe előtti cérnák többsége alkalmatlan volt az újfajta igénybevételre. Általában háromágúak voltak, magasfényű kikészítéssel és nagyfokú merevséggel. Gépi varráshoz az ilyen szerkezet gyenge, könnyen kisodródik és merevsége a hurokképződést akadályozza.
A 17. században a hollandok készítettek jó minőségű varrócérnát vékony lenfonalak összecérnázása útján. A cérnázás kézzel hajtott cérnázógépen történt. Christian Shaw (szül. 1685) lánya Hollandiából rendelt egy ilyen gépet[1]. Nagyon finom cérnát gyártott vele és megpróbálkozott a közben egyre fejlődő angol pamutipar pamutfonalával is. Jó lett a cérna, egyenletesebb volt mint a len, de gyengébb, viszont lényegesen olcsóbb. Hatágú pamutcérnája viszont a szokásos használatra szilárdságilag is megfelelt.
A korabeli varrócérnát a kötőfonalhoz hasonlóan motringban árulták. Varrógépen viszont ilyen kiszerelésű cérnát nem lehetett alkalmazni. James Clark, aki pamutcérnát árult, még nem sejtvén, hogy milyen jót tesz a varrógép fejlesztőknek, felállított egy faesztergát és kis fa csévéket készített. Erre csévélte fel a varrócérnát. A csévéért fizetni kellett, de árán visszavette. A csévélésért nem számított fel semmit. Ezzel próbálta a cérnaforgalmat növelni. Az ötlet nyomán megélénkült a cérnázási és csévélési tevékenység, új üzletág született, melyre már érdemes volt gyárat alapítani. James Clark megszülető gyára a J.& J.Clark nevet viselte.
Ekkor lép színre James Coats, akinek szabósága volt, de a pamut varrócérna gyártásban nagyobb lehetőséget látott és cérnagyárat alapít. A gyár már gőzgéppel dolgozott. Arról volt híres, hogy a korabeli más cérnagyártókkal szemben a csévéin mindig korrekten annyi cérna volt amennyit azon feltüntettek.
Az 1860-as években George Clark (James unokája) fejleszti ki azt a hatágú, lágy kikészítésű cérnát, mely már tökéletesen alkalmazkodott a varrógépes igényekhez. Az „Our New Thread” rövidítése az „O.N.T.” ma is a Clark cérna eredetiségét jelöli. A két Skóciából származó de már Amerikában tevékenykedő cég (J. & P. Coats és The Clark Thread Co.) 1952-től együttesen van jelen a piacon Coats & Clark Inc. néven.
A német cérnagyártók is viszonylag korán színre léptek. Julius Schürer 1858-ban alapít varrócérna gyárat Augsburgban. Ebből lett 1887-től a J. Schürer AG.
1855-től egy Eusebius nevű személy cérnáz Augsburgban. 1863-ban Göggingen-be költözik, majd 1872-től Zwirnerei und Nähfadenfabrik Göggingen AG (ZNFG)) –ként találkozunk vele.
1937-ben a ZNFG átveszi a Schürer részvénytöbbségét.
1957-ben a ZNFG egyesül a Zwirnerei Ackermann-al (Heibronn) és ezzel ők lesznek a második legnagyobb európai cérnagyár Ackermann-Göggingen AG néven. 1994-ben a cég új neve Amann & Söhne.
Magyarországon Trianon előtt két cérnagyár működött, a Pozsonyi Cérnagyár Rt és a Mez Vater és Fiai amelyek közül éppen a legkorszerűbb technológiát alkalmazó, világhírű pozsonyi került a határon túlra. A nagyatádi maradt.
A Freiburg-i Mez Vater und Söhne céget 18. sz. vége óta jegyzik a cérnagyártás területén. Magyarországon az első cérnagyárként említhető nagyatádi az ő leányvállalatukként jött létre 1913-ban.
1912-ben állami támogatást kapnak alapításra, és az 1882-ben alapított Wollák és Berkovits paszományüzem telephelyén kezdik a gyártást Mez Vater és Fiai Selyemfonal és Cérnagyár, Nagyatád néven. Tevékenységük előbb selyemfonal festésére majd cérnagyártásra terjed ki. Varró és hímzőcérnát gyártanak valódi selyemből. Gyártmány nevek: „Gracioza”, „Rokoko”, „Torpedo”, „Toldi”, „Aurora”, „Amazon”, „Eldorado”, stb.
1930-ben a nagyatádi Mez Vater és Fiai és a budafoki Mez Károly és Fiai Rt (egyesülésig különálló cég volt) egyesül, a gyártás Nagyatádon összpontosul. Új nevük Mez RT. 1934-ben az Angol-Magyar Cérnagyár Rt.-hez kerülnek.
Ezt követően sorsuk már közös. 1941-ben állami ellenőrzés alá kerülnek. 1942-ben a cég neve Első Magyar Cérnagyár Rt. A céget 1949 végén államosították, új neve Újpesti Cérnagyár. További elnevezés 1963-tól Pamutfonóipari Vállalat Újpesti Cérnagyára. Telephelyek: Újpest és Nagyatád.
A Trianon utáni cérnahiányt a nagyatádi gyár egyedül képtelen volt megoldani.
Az elcsatolt pozsonyi gyárat is birtokló J. & P. Coats Ltd. (Glasgow) Újpesten létesült gyára 1926-ban indult Angol-Magyar Cérnagyár Rt. néven. Teljes vertikum született, korszerű gépekkel. A Coats 1932 -ben közös értékesítést szervezett az osztrák Mez Rt. tulajdonában lévő nagyatádi gyárral, majd két évvel később fel is vásárolta azt. Új tulajdonosként pedig a telephelyet is modernizálták. A jó évek 1941-ig tartottak, amikor az ország belépett a világháborúba. Nevük 1942-ben Első Magyar Cérnagyár Rt-re , majd az 1949 évi államosítás után Újpesti Cérnagyár-ra változott.
Az 1990-es évek privatizációja után a gyár újra Coats tulajdon, Coats Magyarország Kft néven. Gyártmányai varró és hímzőcérnák, melyek főleg belföldi szükségletet elégítenek ki.[2]
Magyar innováció körébe sorolható „Papirorsó varrógépekhez” címmel, 1929 augusztus 21-i, 101.577 számú magyar szabadalom. Feltalálója Kopstein Elemér műszerész volt. A hetvenes években Hollandiában kezdtek ilyen papír magon előorsózott (keresztcsévézés miatt nem kellett perem) cérnákat árusítani.
Az Újpesti Cérnagyárnak ekkor javasoltam is, hogy gyártson ilyet, sok színben, dobozolva. Természetesen eredmény nélkül. Néhány évre rá a Találmányi Hivatal újdonságvizsgálójaként megint találkoztam a témával új szabadalmi bejelentés formájában.
Színkártyák, tárolók és egyéb relikviák
A korabeli színkártyák és cérnatároló dobozok a gyártmánypaletta sokszínűségét mutatták, mint olyan nélkülözhetetlen üzleti kellékek, melyek nélkül se a kereskedelem, se a gyártás nem működhetett. Bár szükségszerű használata miatt nagy darabszámban készültek, mégis viszonylag ritkán maradtak fenn.
Gütermann cérnatároló, kb.1910, Kolozsvári kereskedő üzletéből, ctg5271
[1] Gibson: A modern gyáripar, Franklin, 1919, fordítás, Balázs Pál, ctg.4997
[2]Újpesti Cérnagyár története, http://retrostori.blogspot.com/2010/10/az-oldal-feltoltes-alatt-all.html
MEZ AG, Freiburg, Viszkóz gépi hímzőfonal színkártya, kb.1968, ctg.4057
Mez Károly és Fiai RT, Budapest, kb.1930, ctg.6006
Gütermann Schnell-Verkaufs-Kasten (SVK), belga szabadalom, kb.1935, ctg.4875
MEZ RT, Nagyatád, kb.1935, ctg.6403 (Várgedő Tamás ajéndéka)
J.&P.Coats, USA Schnell-Verkaufs-Kasten (SVK), kb.1940, forrás: internet
Mez RT, Nagyatád, Torpedo cérna tárolója, kb.1932, ctg.4461
ütermann cérnatároló doboz, karton, kb.1920, ctg.5335
Néhány különleges cérnakiszerelés
Fadenkreuz, Grunschwitz lencérna kézi varráshoz, kb.1930, ctg.5133-34-35
Zárt, kihúzós doboz, Grohmann-Grunschwitz lencérna kézi varráshoz, kb.1940, ctg.5778-80
Zárt, kihúzhatós lemezdoboz, Nádas Kézimunka Budapest, kb.1942, ctg.4026
Peremes papírcséve, francia (Bacle) kézi és gépi használatra, kb.1880, ctg.5880C
Cérnák varrógép gyűjteményekben
Varrógép gyűjtemények többségében a kiállított gépek bár szépek, de hiányzik a bevarrás. Ennek oka az, hogy egy régi varrógép bevarrása sokszor heteket vesz igénybe az alkalmatlan tű, cérna és egyéb problémák miatt, ezért többnyire meg se próbálkoznak vele.
Az említett gyűjtemények gépein a cérnaorsó dekorációként azért megjelenik, mégha a gép nem is képes varrni. Fontos azonban ilyen esetben is, hogy a cérna kövesse a gép korát, legalább küllemében. A hőskorból származó cérnák fa orsókon voltak és egy régi varrógép bemutatásakor ez mindenképpen alapfeltétel. Nem műanyag orsó, nem papírhüvely, hanem peremes fa orsó!
Ha mégis bevarrás mellett döntünk rájövünk, hogy nehéz egy százéves cérnával varrni. A varróképességét általában eldönti az, hogy megfelelő szakitószilárdsággal bír-e még és felülete elgendően sima-e. Ezeket szubjektív módon állapíthatjuk meg. Persze milliónyi egyéb tudományos ismérv is létezik, de vegyük tekintetbe, hogy százéves varrócérnákban nincs nagy választék.
Ismert fogalom a cérnáknál a sodratirány, mely Z és S irányú lehet. Az általános felhasználású a Z sodrat (balos, óramutató járásával ellentétes), így többnyire ilyennel találkozhatunk.
A gépek bevarrásánál fekete cérnával ne próbálkozzunk. Ennek csupán annyi jelentősége van, hogy a hurokképződést nem fogjuk látni vagy legalábbis rosszul. A cérna finomságát a gépben alkalmazott tűhöz kell igazítani. Ehhez a régi gépegnél sokszor magán a gépen találunk egy eligazító táblát, vagy a használati utasításban találjuk az instrukciókat. A cérnaszámozás korrekt megértése kicsit bonyolult. Annyit érdemes azonban tudni róla, hogy a kis számok (pl. Nm.30) vastag cérnát jelent, míg a nagyobb számok (pl.Nm.100) vékonyat.[1] Bevarráskor általában kerülni kell a szélsőségeket, így lehetőség szerint Nm.60 körüli fehér vagy egyéb színes (ne feketét) cérnát válasszunk. Ez a tűfonalra vonatkozik. Alsó cérnának ha van rá mód egy egységgel vékonyabbat válasszunk (vastagabbat ne). A lényeg, hogy egy Nr.100-as tűbe lazán kerüljön be a cérna.[2]
Cérnajelzések (ctg gyűjtemény)
[1] Többféle régi számozási rendszer van, melyek eltérhetnek egymástól. Igy pl. egy Nm.60-as cérna angol pamutszámozásban Ne.35,4, angol lenszámozásban 99,1, műselyem számozásban 150.
[2] Vékony anyagnál 70-es tű 100-as cérna, vastag anyagnál 120-as tű 30-as cérna.
Cérnák varrógép gyűjteményekben
Varrógép gyűjtemények többségében a kiállított gépek bár szépek, de hiányzik a bevarrás. Ennek oka az, hogy egy régi varrógép bevarrása sokszor heteket vesz igénybe az alkalmatlan tű, cérna és egyéb problémák miatt, ezért többnyire meg se próbálkoznak vele.
Az említett gyűjtemények gépein a cérnaorsó dekorációként azért megjelenik, mégha a gép nem is képes varrni. Fontos azonban ilyen esetben is, hogy a cérna kövesse a gép korát, legalább küllemében. A hőskorból származó cérnák fa orsókon voltak és egy régi varrógép bemutatásakor ez mindenképpen alapfeltétel. Nem műanyag orsó, nem papírhüvely, hanem peremes fa orsó!
Ha mégis bevarrás mellett döntünk rájövünk, hogy nehéz egy százéves cérnával varrni. A varróképességét általában eldönti az, hogy megfelelő szakitószilárdsággal bír-e még és felülete elgendően sima-e. Ezeket szubjektív módon állapíthatjuk meg. Persze milliónyi egyéb tudományos ismérv is létezik, de vegyük tekintetbe, hogy százéves varrócérnákban nincs nagy választék.
Ismert fogalom a cérnáknál a sodratirány, mely Z és S irányú lehet. Az általános felhasználású a Z sodrat (balos, óramutató járásával ellentétes), így többnyire ilyennel találkozhatunk.
A gépek bevarrásánál fekete cérnával ne próbálkozzunk. Ennek csupán annyi jelentősége van, hogy a hurokképződést nem fogjuk látni vagy legalábbis rosszul. A cérna finomságát a gépben alkalmazott tűhöz kell igazítani. Ehhez a régi gépegnél sokszor magán a gépen találunk egy eligazító táblát, vagy a használati utasításban találjuk az instrukciókat. A cérnaszámozás korrekt megértése kicsit bonyolult. Annyit érdemes azonban tudni róla, hogy a kis számok (pl. Nm.30) vastag cérnát jelent, míg a nagyobb számok (pl.Nm.100) vékonyat.[1] Bevarráskor általában kerülni kell a szélsőségeket, így lehetőség szerint Nm.60 körüli fehér vagy egyéb színes (ne feketét) cérnát válasszunk. Ez a tűfonalra vonatkozik. Alsó cérnának ha van rá mód egy egységgel vékonyabbat válasszunk (vastagabbat ne). A lényeg, hogy egy Nr.100-as tűbe lazán kerüljön be a cérna.[2]
Cérnajelzések (ctg gyűjtemény)
[1] Többféle régi számozási rendszer van, melyek eltérhetnek egymástól. Igy pl. egy Nm.60-as cérna angol pamutszámozásban Ne.35,4, angol lenszámozásban 99,1, műselyem számozásban 150.
[2] Vékony anyagnál 70-es tű 100-as cérna, vastag anyagnál 120-as tű 30-as cérna.
