Tóth György: LADA Boleslav – egy történelmi varrógépgyár 2020.06.01
A közelmúltban egy internetes érdeklődő kéréssel fordult hozzám. Hozzá került egy Bobbin decalos varrógép (No.119985), amit gondosan rendbetett, és szeretett volna információkhoz jutni a gépről, illetve a cég történetéről.
Sajnos szinte semmit se tudtam mondani, pedig a gyűjteményemben is található egy Bobbin feliratos kabinet bútorzatú varrógép (ctg.4086).
Kicsit bosszantott az információ hiány, ezért a témában utánanéztem néhány dolognak. Nem elvéve a cseh gyűjtő-kutató kollégák kenyerét, szeretném közzétenni a most talált adatokat.
A Monarchiában a cseh ipar kiemelt szereppel bírt, így a Rezler és Komárek cég, melyből a később a Minerva varrógépgyár lett, fontos és máig ható létesítménynek számított. A korabeli szokásoknak megfelelően az ilyen gyárak magánvállalkozásként kezdtek, majd siker esetén bővítve a termelést, előbb vagy utóbb részvénytársaság lett belőlük, de megtartották a magánérdekeltség rendszerét.
A z első világháborút követően, a marxista nézetek terjedésével azonban sokak inkább a szociálisabb kategóriába tartozónak gondolt szövetkezeti formát vélték korszerűbbnek. A zűrzavaros időkben ezek a gondolatok és azok kiötlői Bécsben védve érezték magukat, ide tömörültek. A bécsi cseheket illetően pedig többen arra vártak, hogy a Monarchia szétesésével létrejöhet az önálló Csehszovák Köztársaság. Ez 1918-ban megtörtént. Egy, a varrógépes szakmában, Bécsben felkészült csoport (Rezler és Komárek varrógépgyárban dolgoztak, annak Bécsből kiköltözéséig) rögtön lépéseket kezdeményezett egy szövetkezeti tulajdonon alapuló varrógépgyár létrehozására. Miután kiderült, hogy a szövetkezeti tőke ehhez nem elegendő, végül is a részvénytársasági formát választották. A helyszín a Sobeslau, mely Tabor megyében található, az osztrák Linz-től 111 km-re, ma 7000 fős település.
1919. augusztus 14-én B. Hubert, a Spořitelna města Soběslavi igazgatója és F. Tomáš, (Živnostenská Bank) engedélyt kaptak a részvénytársaság létesítésére.[1] A fő részvényes a Živnostenská Bank, valamennyit birtokolt a város Soběslav maga és a maradékot a munkavállalói csoport birtokolta. A munkavállalók az igazgatótanácsban munkavállalói részvétellel rendelkeztek. Azért bátor tett volt, mert a tengerentúli és az európai konkurencia hatalmas kihívást jelentett.
A gyárépítés érdekes módon zajlott. A Bécsből áttelepült szakemberek a szerszámokat, anyagokat, gépeket előzetes ismereteik alapján hozatták Bécsből. A helyiek a szocialista érzelmű betelepülőkkel szemben meglehetősen bizalmatlanok voltak. A gyár beindítása viszont csak ezekkel, a korábban Bécsben, a Rezler és Komareknél dolgozó szakikkal volt lehetséges. Az első gépek 1920-ban készültek el. A gyártmánynak csak ekkor adtak nevet, mely titkos szavazással lett „Lada”.
A gyár induló létszáma 128 főről, 1927-re már 311 főre növekedett.
Az első gépek a CB rendszerű (vezérpályás fonalhúzóval) „Lada 7”[2], majd 1936-ban a csuklós fonalhúzóval rendelkező „Lada 77” voltak. 1927-ben „Lada 7”-ből 16.471 készült és a kézműves „Lada 35”-ből 1111. 1928-ban készül el a százezredik gép.
1922-ben már exportáltak, kb.1700 gépet évente. Célországok: Hollandia, Belgium, Franciaország és a Közel-Kelet.
Az export modellek más, nemzetközibb neveket is kaptak, melyek a felsőkaron jelentek meg. Ilyen volt a „Heros” és a „Bobbin” név is. Az említett, kérdező hölgy gépe is ez a kategória. A fonalhúzókar a homlokfelületből nyúlik ki, tehát ez egyértelműsíti a „Lada 7” típust.
Az 1933-ban bevezetett „Lada 77” a maga korában nagyon korszerű volt.
Érdemes megemlíteni a kézműves varrógépek gyártását is („L11”, „L35”, „L105”, „L135”) Sikeresen teljesítenek, de 1943-ban fegyvergyártási kötelezettség miatt átmenetileg a varrógépgyártással teljesen leállnak.
A háború után a bevált „L77”-es típust gyártják. 1945-46-ban a cseh varrógépgyárakat is államosították, így a Minerva, a Lada és a „České závody Kliment Müller, akc. spol.” Bynov-ban lévő gyára is a Mila társaságba kerül, mely mint állami szerv fogta őket össze.
A termelés legnagyobb felfutása azonban csak 1948 után történt. Abban az időben az alkalmazottak száma jelentősen nőtt. Az 1938-as 460 főről a munkásállomány 1400-1600 főre növekedett.
Az 1960-as években a gyártott gépek száma elérte a 100.000 darabot évente. 1965-ben az ELITEX vállalatcsoporthoz kerülve, önállóságát végképp elveszíti. 1972-ben kormányhatározattal a Lada varrógépek gyártását leállítják, mely csak a rendszerváltás után folytatódik.
Néhány géptípus szám:
1954- T233 (első cseh cikcakk gép)
1957- T 132
1958- T 236 (lapos varrógép cikcakkos öltéssel)
1959- T 237 (automatikus hímzéssel)
1960- T 238
1969- T 136
1970- T 137 (hímzéssel)
Forrásanyag:
Pisa, Rudolf: Siju, siju si kabátek, in:Vestnik, MCP News, Praha, 2010
ctg archívum jegyzetek és ábrák
[1] Rudolf Píša
[2] L7-ből ismert sorozatszám: 117.802
A közelmúltban egy internetes érdeklődő kéréssel fordult hozzám. Hozzá került egy Bobbin decalos varrógép (No.119985), amit gondosan rendbetett, és szeretett volna információkhoz jutni a gépről, illetve a cég történetéről.
Sajnos szinte semmit se tudtam mondani, pedig a gyűjteményemben is található egy Bobbin feliratos kabinet bútorzatú varrógép (ctg.4086).
Kicsit bosszantott az információ hiány, ezért a témában utánanéztem néhány dolognak. Nem elvéve a cseh gyűjtő-kutató kollégák kenyerét, szeretném közzétenni a most talált adatokat.
A Monarchiában a cseh ipar kiemelt szereppel bírt, így a Rezler és Komárek cég, melyből a később a Minerva varrógépgyár lett, fontos és máig ható létesítménynek számított. A korabeli szokásoknak megfelelően az ilyen gyárak magánvállalkozásként kezdtek, majd siker esetén bővítve a termelést, előbb vagy utóbb részvénytársaság lett belőlük, de megtartották a magánérdekeltség rendszerét.
A z első világháborút követően, a marxista nézetek terjedésével azonban sokak inkább a szociálisabb kategóriába tartozónak gondolt szövetkezeti formát vélték korszerűbbnek. A zűrzavaros időkben ezek a gondolatok és azok kiötlői Bécsben védve érezték magukat, ide tömörültek. A bécsi cseheket illetően pedig többen arra vártak, hogy a Monarchia szétesésével létrejöhet az önálló Csehszovák Köztársaság. Ez 1918-ban megtörtént. Egy, a varrógépes szakmában, Bécsben felkészült csoport (Rezler és Komárek varrógépgyárban dolgoztak, annak Bécsből kiköltözéséig) rögtön lépéseket kezdeményezett egy szövetkezeti tulajdonon alapuló varrógépgyár létrehozására. Miután kiderült, hogy a szövetkezeti tőke ehhez nem elegendő, végül is a részvénytársasági formát választották. A helyszín a Sobeslau, mely Tabor megyében található, az osztrák Linz-től 111 km-re, ma 7000 fős település.
1919. augusztus 14-én B. Hubert, a Spořitelna města Soběslavi igazgatója és F. Tomáš, (Živnostenská Bank) engedélyt kaptak a részvénytársaság létesítésére.[1] A fő részvényes a Živnostenská Bank, valamennyit birtokolt a város Soběslav maga és a maradékot a munkavállalói csoport birtokolta. A munkavállalók az igazgatótanácsban munkavállalói részvétellel rendelkeztek. Azért bátor tett volt, mert a tengerentúli és az európai konkurencia hatalmas kihívást jelentett.
A gyárépítés érdekes módon zajlott. A Bécsből áttelepült szakemberek a szerszámokat, anyagokat, gépeket előzetes ismereteik alapján hozatták Bécsből. A helyiek a szocialista érzelmű betelepülőkkel szemben meglehetősen bizalmatlanok voltak. A gyár beindítása viszont csak ezekkel, a korábban Bécsben, a Rezler és Komareknél dolgozó szakikkal volt lehetséges. Az első gépek 1920-ban készültek el. A gyártmánynak csak ekkor adtak nevet, mely titkos szavazással lett „Lada”.
A gyár induló létszáma 128 főről, 1927-re már 311 főre növekedett.
Az első gépek a CB rendszerű (vezérpályás fonalhúzóval) „Lada 7”[2], majd 1936-ban a csuklós fonalhúzóval rendelkező „Lada 77” voltak. 1927-ben „Lada 7”-ből 16.471 készült és a kézműves „Lada 35”-ből 1111. 1928-ban készül el a százezredik gép.
1922-ben már exportáltak, kb.1700 gépet évente. Célországok: Hollandia, Belgium, Franciaország és a Közel-Kelet.
Az export modellek más, nemzetközibb neveket is kaptak, melyek a felsőkaron jelentek meg. Ilyen volt a „Heros” és a „Bobbin” név is. Az említett, kérdező hölgy gépe is ez a kategória. A fonalhúzókar a homlokfelületből nyúlik ki, tehát ez egyértelműsíti a „Lada 7” típust.
Az 1933-ban bevezetett „Lada 77” a maga korában nagyon korszerű volt.
Érdemes megemlíteni a kézműves varrógépek gyártását is („L11”, „L35”, „L105”, „L135”) Sikeresen teljesítenek, de 1943-ban fegyvergyártási kötelezettség miatt átmenetileg a varrógépgyártással teljesen leállnak.
A háború után a bevált „L77”-es típust gyártják. 1945-46-ban a cseh varrógépgyárakat is államosították, így a Minerva, a Lada és a „České závody Kliment Müller, akc. spol.” Bynov-ban lévő gyára is a Mila társaságba kerül, mely mint állami szerv fogta őket össze.
A termelés legnagyobb felfutása azonban csak 1948 után történt. Abban az időben az alkalmazottak száma jelentősen nőtt. Az 1938-as 460 főről a munkásállomány 1400-1600 főre növekedett.
Az 1960-as években a gyártott gépek száma elérte a 100.000 darabot évente. 1965-ben az ELITEX vállalatcsoporthoz kerülve, önállóságát végképp elveszíti. 1972-ben kormányhatározattal a Lada varrógépek gyártását leállítják, mely csak a rendszerváltás után folytatódik.
Néhány géptípus szám:
1954- T233 (első cseh cikcakk gép)
1957- T 132
1958- T 236 (lapos varrógép cikcakkos öltéssel)
1959- T 237 (automatikus hímzéssel)
1960- T 238
1969- T 136
1970- T 137 (hímzéssel)
Forrásanyag:
Pisa, Rudolf: Siju, siju si kabátek, in:Vestnik, MCP News, Praha, 2010
ctg archívum jegyzetek és ábrák
[1] Rudolf Píša
[2] L7-ből ismert sorozatszám: 117.802
