Antik varrógépek a „legek” birodalmából (Kiállítás vezető)
Ne tessék a rekordok könyvében varrógép után keresgélni, mert ott ilyesmi nem szerepel! A varrógép komoly dolog. Emlékezzünk nagyszüleink intelmeire, hogy milyen következménye lesz, ha mint gyerekek a varrógéphez nyúlunk. A legféltettebb családi eszköz volt. Jogos volt a félelem, mert a korabeli drága szerkezet világszerte a legelső tartós fogyasztási cikk volt. A varrógép nemcsak a családokban szerepelt kitüntetett eszközként, de történelme tele van csúcsteljesítményekkel talán maga a „legek” birodalma. Nézzünk meg néhány példát.
A legemlékezetesebb csúcsteljesítmény szabadalombitorláshoz kötődik. Elias Howe 1846-ban szabadalmaztatta a huroköltéssel működő varrógépét, aminek alapján 1851-ben több amerikai gyártó engedély nélkül gyártásba kezdett. Bár Singert is elmarasztalták a perben, Howe rehabilitációja mégsem történt meg, hiszen Singert ma is a varrógéppel azonosítják.
Singer már a maga korában is a legelső multinak számított. Módszereit nem dicsérték, de sokan átvették. Mondén lányok kirakatban varrtak gépével, agresszív gépbemutatóitól még a templomokat se kímélte. Bevezették a kegyetlen pénzbehajtással egybekötött részletre árusítást, de nem létezik ma olyan marketing módszer, melyet ne alkalmaztak volna. Volt azonban, amit még ma se fedeztek fel. Például az ügynökök a használt gépet csökkentett értéken visszavették, majd összetörték, kiszedték belőle a gyári számot tartalmazó öntvényrészt, melyért az anyacég jutalékot fizetett.
Száz éve 13 nagy gyáruk volt világszerte, olyanok, mint a skót Kilbowie-ben lévő, ahol 16000 munkás dolgozott, vagy az orosz Podolszkban, ahol 1914-ban a csúcsteljesítményük 900.000 db. gép volt egyetlen évben. Közben pl. Japánban egyetlen darab se készült, mert az amerikaiak nem engedték őket szóhoz jutni. A Singer „leg” mögött tehát ilyen tények nyugszanak.
A legnagyobb gyár és legnagyobb gyártott mennyiség fogalma nem egyértelmű, hiszen sokféle varrógépet találtak ki, azok munkaigényessége eltérő volt. 1866-ig Amerikában és a világon a vezető a Wheeler & Wilson cég volt. 1866-ban 50132 gépet gyártottak. 1871-ben már rajtuk kívül a Singer ésHowe is több mint 100.00 gépet gyártott évente.
A 19. század utolsó harmadában a tömeges varrógépgyártás beindult Európában is, ahol főleg az angol, a francia majd német ipar versengett még dobogóért. Anglia az elegáns kívülállóként főleg amerikai kapcsolatokkal építette ki iparát, míg a németek többnyire Párizsban tanulták ki a varrógépépítést, majd hazatérve gyárat alapítottak.
A varrógépgyártás a hatvanas években a legjobb üzletnek számított. A fejlődés dinamikája óriási volt. Pl. a német Pfaff 1870-ben még évi 800 darabot gyártott, ez a századfordulóra évi 41.000 lett. Az Opel pedig ugyanebben a két évben 5000-ről 30.000 re növelte gyártását.
A 19. században csak Németországban több száz varrógépgyárat alapítottak. Lassan azonban telítődött a piac és csak a legjobbak tudtak talpon maradni, azok is a gyártást diverzifikálták. A varrógépgyártásba beilleszthető új divatprofilok előbb a kerékpár majd az automobil voltak.
A nagy autógyárak (pl. Peugeot, Opel) egy része varrógépgyártóként indult, de volt olyan varrógépgyár is, aki megpróbálta a járművet, majd végül is maradt a varrógépnél (Dürkopp). Opel végül az autónál maradt. Ezt egy „véletlen” is segítette, amikor 1911-ben egy gyári tűzvészben úgy megsemmisült a varrógépgyártásra kiépített gyárrész, mintha lángvágóval vágták volna ki az autógyártás bővülő testéből. A Dürkopp cég egyik legérdekesebb megrendelés teljesítése Hindenburg német elnök számára 1925-ben történt. A projektben három limuzin szerepelt sok extrával, így pl. alkalmas kellett legyen arra, hogy sisakban is beszállhassanak. Egy ilyen igény teljesítése után nem csoda, hogy maradtak a varrógépnél.
De visszatérve a számokra, a századfordulón az életképes varrógépgyárak mindegyike legalább 25-30.000 gépet gyártott, míg a csúcson lévők ennek dupláját.
Nézzük meg most a kiállított gépeket. Ez csak egy szűk szegmense a lehetségesnek, hiszen a sokszínűség nagy darabszám esetén az áttekintést nehézkessé tenné. Most elégedjünk meg a kéttucatnyi géppel. Rövid történeti hátterük, hogy miért is vannak a legek birodalmában, talán érdekes lesz a nem szakmabeli látogatónak is.
A LEGELSŐ varrógép körül vita van, annyi azonban kétségtelen tény, hogy 1851-től számíthatjuk az igazi, felnőtt háztartási varrógép tömeggyártásánakkezdetét. A gyerekeknek szánt működőképes gép, a játékvarrógép azonban csak 1864-ben lépett színre. Laurent-Marie-Renée Pean szabadalma alapján. A kis drót szerkezet nem modell, így készültek, és a megmaradt példányok mindegyike kicsit más.(1. Fotó)
Ne tessék a rekordok könyvében varrógép után keresgélni, mert ott ilyesmi nem szerepel! A varrógép komoly dolog. Emlékezzünk nagyszüleink intelmeire, hogy milyen következménye lesz, ha mint gyerekek a varrógéphez nyúlunk. A legféltettebb családi eszköz volt. Jogos volt a félelem, mert a korabeli drága szerkezet világszerte a legelső tartós fogyasztási cikk volt. A varrógép nemcsak a családokban szerepelt kitüntetett eszközként, de történelme tele van csúcsteljesítményekkel talán maga a „legek” birodalma. Nézzünk meg néhány példát.
A legemlékezetesebb csúcsteljesítmény szabadalombitorláshoz kötődik. Elias Howe 1846-ban szabadalmaztatta a huroköltéssel működő varrógépét, aminek alapján 1851-ben több amerikai gyártó engedély nélkül gyártásba kezdett. Bár Singert is elmarasztalták a perben, Howe rehabilitációja mégsem történt meg, hiszen Singert ma is a varrógéppel azonosítják.
Singer már a maga korában is a legelső multinak számított. Módszereit nem dicsérték, de sokan átvették. Mondén lányok kirakatban varrtak gépével, agresszív gépbemutatóitól még a templomokat se kímélte. Bevezették a kegyetlen pénzbehajtással egybekötött részletre árusítást, de nem létezik ma olyan marketing módszer, melyet ne alkalmaztak volna. Volt azonban, amit még ma se fedeztek fel. Például az ügynökök a használt gépet csökkentett értéken visszavették, majd összetörték, kiszedték belőle a gyári számot tartalmazó öntvényrészt, melyért az anyacég jutalékot fizetett.
Száz éve 13 nagy gyáruk volt világszerte, olyanok, mint a skót Kilbowie-ben lévő, ahol 16000 munkás dolgozott, vagy az orosz Podolszkban, ahol 1914-ban a csúcsteljesítményük 900.000 db. gép volt egyetlen évben. Közben pl. Japánban egyetlen darab se készült, mert az amerikaiak nem engedték őket szóhoz jutni. A Singer „leg” mögött tehát ilyen tények nyugszanak.
A legnagyobb gyár és legnagyobb gyártott mennyiség fogalma nem egyértelmű, hiszen sokféle varrógépet találtak ki, azok munkaigényessége eltérő volt. 1866-ig Amerikában és a világon a vezető a Wheeler & Wilson cég volt. 1866-ban 50132 gépet gyártottak. 1871-ben már rajtuk kívül a Singer ésHowe is több mint 100.00 gépet gyártott évente.
A 19. század utolsó harmadában a tömeges varrógépgyártás beindult Európában is, ahol főleg az angol, a francia majd német ipar versengett még dobogóért. Anglia az elegáns kívülállóként főleg amerikai kapcsolatokkal építette ki iparát, míg a németek többnyire Párizsban tanulták ki a varrógépépítést, majd hazatérve gyárat alapítottak.
A varrógépgyártás a hatvanas években a legjobb üzletnek számított. A fejlődés dinamikája óriási volt. Pl. a német Pfaff 1870-ben még évi 800 darabot gyártott, ez a századfordulóra évi 41.000 lett. Az Opel pedig ugyanebben a két évben 5000-ről 30.000 re növelte gyártását.
A 19. században csak Németországban több száz varrógépgyárat alapítottak. Lassan azonban telítődött a piac és csak a legjobbak tudtak talpon maradni, azok is a gyártást diverzifikálták. A varrógépgyártásba beilleszthető új divatprofilok előbb a kerékpár majd az automobil voltak.
A nagy autógyárak (pl. Peugeot, Opel) egy része varrógépgyártóként indult, de volt olyan varrógépgyár is, aki megpróbálta a járművet, majd végül is maradt a varrógépnél (Dürkopp). Opel végül az autónál maradt. Ezt egy „véletlen” is segítette, amikor 1911-ben egy gyári tűzvészben úgy megsemmisült a varrógépgyártásra kiépített gyárrész, mintha lángvágóval vágták volna ki az autógyártás bővülő testéből. A Dürkopp cég egyik legérdekesebb megrendelés teljesítése Hindenburg német elnök számára 1925-ben történt. A projektben három limuzin szerepelt sok extrával, így pl. alkalmas kellett legyen arra, hogy sisakban is beszállhassanak. Egy ilyen igény teljesítése után nem csoda, hogy maradtak a varrógépnél.
De visszatérve a számokra, a századfordulón az életképes varrógépgyárak mindegyike legalább 25-30.000 gépet gyártott, míg a csúcson lévők ennek dupláját.
Nézzük meg most a kiállított gépeket. Ez csak egy szűk szegmense a lehetségesnek, hiszen a sokszínűség nagy darabszám esetén az áttekintést nehézkessé tenné. Most elégedjünk meg a kéttucatnyi géppel. Rövid történeti hátterük, hogy miért is vannak a legek birodalmában, talán érdekes lesz a nem szakmabeli látogatónak is.
A LEGELSŐ varrógép körül vita van, annyi azonban kétségtelen tény, hogy 1851-től számíthatjuk az igazi, felnőtt háztartási varrógép tömeggyártásánakkezdetét. A gyerekeknek szánt működőképes gép, a játékvarrógép azonban csak 1864-ben lépett színre. Laurent-Marie-Renée Pean szabadalma alapján. A kis drót szerkezet nem modell, így készültek, és a megmaradt példányok mindegyike kicsit más.(1. Fotó)
És ha már a játékról van szó, nézzük meg rögtön a világ legkisebb működőképes játékvarrógépét. De előtte tisztáznunk kell a nagyságjellemző fogalmát. Ez a BCT, mely két szám szorzata, az egyik a tű löketmérete (varrható anyagvastagságtól függ), a másik a tűtől a karoszlopig mért távolság (varrható anyag kiterjedésének függvénye). Egy normál háztartási varrógépnél a BCT 50-100, a szokványos játékvarrógépeknél 10-20 közötti.
A legkorábbi, LEGKISEBB működőképes gépet Bécsben készítették 1908-ban a Rast & Gasser cég negyvenéves jubileumára, melynek nagyságjellemzője 5 volt. Viszont a Singer cég 150 éves jubileumára készült és itt bemutatott kis gép minden korábbit ver az 1,6 BCT-vel. Egy amúgy is kisméretű Singer 20-as játékvarrógép további egyharmadra kicsinyített változatáról van szó. A kis gép minden tekintetben a minta szerint készült, kivéve a kézikerekét, mely Howe gépének mintázatát követi, emlékeztetve arra, hogy az ötletgazda más volt. A gép Tóth György tervei alapján, Magyarországon készült, de beszállítókat kellett hozzá szerezni. Az öntvény „famintáját” a német Frimo Modellbau készítette, az öntést a Pénzverde végezte, a tűt a japán Organ tűgyár gyártotta és az alkatrészek Heisz Ádám műszerész segítségével készültek. A világméretekben is legkisebb gép 2011 szeptember 6-án debütált Amerikában az ISMACS konvencióján, majd sikerült túlélnie New Yorkban szeptember 11-én a tornyok lerombolását. Valódi „leg”-ről van szó, a szó szoros értelmében. (2. Fotó)
A legkorábbi, LEGKISEBB működőképes gépet Bécsben készítették 1908-ban a Rast & Gasser cég negyvenéves jubileumára, melynek nagyságjellemzője 5 volt. Viszont a Singer cég 150 éves jubileumára készült és itt bemutatott kis gép minden korábbit ver az 1,6 BCT-vel. Egy amúgy is kisméretű Singer 20-as játékvarrógép további egyharmadra kicsinyített változatáról van szó. A kis gép minden tekintetben a minta szerint készült, kivéve a kézikerekét, mely Howe gépének mintázatát követi, emlékeztetve arra, hogy az ötletgazda más volt. A gép Tóth György tervei alapján, Magyarországon készült, de beszállítókat kellett hozzá szerezni. Az öntvény „famintáját” a német Frimo Modellbau készítette, az öntést a Pénzverde végezte, a tűt a japán Organ tűgyár gyártotta és az alkatrészek Heisz Ádám műszerész segítségével készültek. A világméretekben is legkisebb gép 2011 szeptember 6-án debütált Amerikában az ISMACS konvencióján, majd sikerült túlélnie New Yorkban szeptember 11-én a tornyok lerombolását. Valódi „leg”-ről van szó, a szó szoros értelmében. (2. Fotó)
A gyűjteményi gépek nemcsak sokat utaznak bemutatókra, de adott esetben nagyon messziről származhatnak. A bemutatott LEGTÁVOLABBI gép a Little Wanzer. Több amerikai cég is adózási okokból átköltözött Kanadába, vagy már ott kezdte a működését. JamesR. M. Wanzer is ilyen volt. A cég 1892-ig tartó pályafutása sikeres volt, a gépek jól használhatók így keresettek voltak és a korai cégbezárás miatt a gyűjtőknek is csemegét jelentenek. A 9000 km-es távolság ellenére lám hozzánk is elkerült. (3. Fotó)
A kiállítás LEGEGZOTIKUSABB tárgya egy fából készült szobor. Alkotója nem ismert, de megbecsült munkaeszköznek tarthatta a varrógépet, ha már belefogott és egyetlen fából kifaragta. Afrikai képzőművészeti tárgyak között nem ritkák a varrógép témájú alkotások.
Vannak olyan különös formájú varrógépek is, melyekről sziluett kép alapján aligha lehetne megmondani, hogy mi az. Ezek a LEGFURCSÁBBAK. A Goodbody, mint amerikai gyártmány is ilyen. Eredetileg úti eszköznek szánták, sőt egyik verziója még vágott is, egy szerkezetbe összevonva az olló és a varrógép feladatát. Végül a vágószerkezet kikerült belőle és maradt az itt látható. American Hand-nek is nevezték, bár széleskörűen nem került bevezetésre, melyre az is utal, hogy csak néhány darabot ismer belőle a gyűjtő világ. Íme, ebből egy darab, mely kísértetiesen hasonlít a mai, tarka színekben pompázó, de varrásra teljesen használhatatlan kézi varrógépekre. Zsebvarrógépnek nevezték ezeket is, bár nagyon nagy zseb kellett ahhoz, hogy elrejtsék benne. (4. Fotó, bal)
Ebbe a kategóriába került most a Foley & Williams cég Triumpf márkanevű gépe is, mely kicsiny mérete ellenére igazi úti varrógép, legalábbis annak szánták. Különlegessége, furcsasága abban rejlik, hogy a gépváz fából készült. Kerek, tórusz keresztmetszetű váza olyan egyedi jelleget ad neki, mely összetéveszthetetlen más géppel. Baloldalán a vázból egy kis szegmens kiemelhető, ha a varrandó anyag mérete ezt szükségessé teszi. A fát szerkezeti anyagként alig néhányan alkalmazták, így a Triumph valódi ritkasággá válhatott. (4. Fotó, jobb)
Vannak olyan különös formájú varrógépek is, melyekről sziluett kép alapján aligha lehetne megmondani, hogy mi az. Ezek a LEGFURCSÁBBAK. A Goodbody, mint amerikai gyártmány is ilyen. Eredetileg úti eszköznek szánták, sőt egyik verziója még vágott is, egy szerkezetbe összevonva az olló és a varrógép feladatát. Végül a vágószerkezet kikerült belőle és maradt az itt látható. American Hand-nek is nevezték, bár széleskörűen nem került bevezetésre, melyre az is utal, hogy csak néhány darabot ismer belőle a gyűjtő világ. Íme, ebből egy darab, mely kísértetiesen hasonlít a mai, tarka színekben pompázó, de varrásra teljesen használhatatlan kézi varrógépekre. Zsebvarrógépnek nevezték ezeket is, bár nagyon nagy zseb kellett ahhoz, hogy elrejtsék benne. (4. Fotó, bal)
Ebbe a kategóriába került most a Foley & Williams cég Triumpf márkanevű gépe is, mely kicsiny mérete ellenére igazi úti varrógép, legalábbis annak szánták. Különlegessége, furcsasága abban rejlik, hogy a gépváz fából készült. Kerek, tórusz keresztmetszetű váza olyan egyedi jelleget ad neki, mely összetéveszthetetlen más géppel. Baloldalán a vázból egy kis szegmens kiemelhető, ha a varrandó anyag mérete ezt szükségessé teszi. A fát szerkezeti anyagként alig néhányan alkalmazták, így a Triumph valódi ritkasággá válhatott. (4. Fotó, jobb)
A gyűjtemény LEGRÉGEBBI varrógépe az 1854-ben alapított német Clemens Müller gyár láncöltésű varrógépe, mely sorozatszáma alapján 1860-ban hagyta el az üzemet. A hazai gyűjteményekben, beleértve a múzeumokat is, ettől régebbi nincs. Általában elmondható, hogy az 1870-nél régebben gyártott varrógépek nagyon ritkának számítanak, így típustól, állapottól függetlenül megóvásra szorulnak. (5. Fotó)
A LEGPEDIGRÉSEBB gép szintén ritka, de mégis valami más. Személyes többletet is tartalmaz. Ez a gép a francia Journaux-Leblond cég La Ménagére márkanevű varrógépe melynek gyártásánál akár Csonka János is munkálkodhatott. Csonka 1875-ben, amikor ez a gép készült itt dolgozott, és eltökélt szándéka volt Magyarországon varrógépgyárat alapítani. Ebben csak az 1876. évi Műegyetemi kinevezése akadályozta meg. Csonka később is indirekt módon kapcsolatban volt a varrógépgyártással, így ez a gép az ő munkásságának is emléket állít. (6. Fotó)
A LEGERŐSEBB jelszó alatt egy kézműves, nyerges, hordozható bőrvarrógépet láthatnak, mely igazából az ipari varrógép egy különös reprezentánsa. A Junker & Ruh cég, SD28 típusneve alatt készült gépe alkalmas arra, hogy kézzel, egyetlen mozdulattal akár 1 cm vastag bőrt is átvarrjon. A kisméretű gép tömege 8 kg. Keresett gyűjtői darab.
A LEGTÁNCOSABB Tabitha is hordozható varrógép, de nagyban különbözik a fentitől. Az ötletgazda és feltaláló Thomas Herbert Martin, aki szabadalmát Angliában 1886-ban szerezte. A kisméretű varrógép sajátos formai kialakításával hamar szemet szúr a gyűjtőnek. Ha egyáltalában találkozik vele, mert ritka madár. Nagyon kevés élte túl használóit. A szabadalmi leírás szerint a tűtovábbítású gép különlegessége nem magában a továbbításban, hanem a gépecske előállítási módjában van. A konstruktőr úgy tervezte meg a szerkezetet, hogy egyetlen rézlemezből, egy technológiai műveletben lehetőleg minél több rész kerüljön kialakításra. Így az alsó és felsőkar és az anyagtartó lemez, tehát gyakorlatilag a gép teljes tartószerkezete egyetlen alkatrész. Ez a gyártást leegyszerűsítette, rendkívül olcsóvá tette, hiszen az egész gép csak kéttucatnyi alkatrészből állt, beleértve a csavarokat, tűt, stb. is.
Ez inspirálhatta a bécsi Anton Klein udvari szállítót, aki a korabeli bálok kellékeit, így a táncrendeket is gyártotta és szállította, hogy az 1888-as Iparosok Báljára lekicsinyítse a Tabithát és táncrend ajándékként prezentálja. Az egyszeri alkalomra, limitált mennyiségben készült kis varrógép így lett a legtáncosabb, hiszen a varrógépgyárosok leányai büszkén táncba vitték. A gép bár nem varrt, de szerkezetéből ítélve akár varrhatott is volna és 2,6-os nagyságjellemzőjével ma ezüstérmes lenne. (7. Fotó)
A LEGTÁNCOSABB Tabitha is hordozható varrógép, de nagyban különbözik a fentitől. Az ötletgazda és feltaláló Thomas Herbert Martin, aki szabadalmát Angliában 1886-ban szerezte. A kisméretű varrógép sajátos formai kialakításával hamar szemet szúr a gyűjtőnek. Ha egyáltalában találkozik vele, mert ritka madár. Nagyon kevés élte túl használóit. A szabadalmi leírás szerint a tűtovábbítású gép különlegessége nem magában a továbbításban, hanem a gépecske előállítási módjában van. A konstruktőr úgy tervezte meg a szerkezetet, hogy egyetlen rézlemezből, egy technológiai műveletben lehetőleg minél több rész kerüljön kialakításra. Így az alsó és felsőkar és az anyagtartó lemez, tehát gyakorlatilag a gép teljes tartószerkezete egyetlen alkatrész. Ez a gyártást leegyszerűsítette, rendkívül olcsóvá tette, hiszen az egész gép csak kéttucatnyi alkatrészből állt, beleértve a csavarokat, tűt, stb. is.
Ez inspirálhatta a bécsi Anton Klein udvari szállítót, aki a korabeli bálok kellékeit, így a táncrendeket is gyártotta és szállította, hogy az 1888-as Iparosok Báljára lekicsinyítse a Tabithát és táncrend ajándékként prezentálja. Az egyszeri alkalomra, limitált mennyiségben készült kis varrógép így lett a legtáncosabb, hiszen a varrógépgyárosok leányai büszkén táncba vitték. A gép bár nem varrt, de szerkezetéből ítélve akár varrhatott is volna és 2,6-os nagyságjellemzőjével ma ezüstérmes lenne. (7. Fotó)
A hordozható varrógépek után érdemes megnézni két jellemző állványos játékvarrógépet, melyek a LEGKISEBB ÁLLVÁNYOSOK közül valók. Készítettek olyan állványos játékvarrógépeket is melyhez a felnőtt géphez hasonlóan hozzá lehetett ülni, de most mást láthatnak. Ezek a gépek imitálják az állványt, varrni a kézikerék forgatásával lehetett. Általában nem is a gépgyártó készítette az állványt, hanem külön vállalkozásnál gyártatták a kereskedők. A Müller cég állványa is ilyen. A gépfej német, az állvány Párizsban készült és összesen három ismert ebben a formájában. A szemet gyönyörködtető darab eredetileg díszes dobozban került értékesítésre, melyben anyag, cérnák, kellékek és szabásminta is volt. (8. Fotó)
Az ebben a kategóriában kiállított American Gem 1894-ben keletkezett és különlegessége a modularitás, mely lehetővé teszi, hogy a gép, a lábak le- vagy átszerelésével normál- vagy „gyorsvarróként”, játék- vagy úti varrógépként vagy felnőtt állványon háztartási varrógépként funkcionáljon.(9. Fotó)
Ha a francia Legat cég, System Avrial gépére tekintünk és a gép angol nevét megtudjuk (Pump Sewing Machine) akkor már sejthetjük, hogy ezt a gépet nem forgatással, taposással hozták mozgásba, hanem „pumpálták”. A felül gombbal ellátott rudat kellett le-fel mozgatni ahhoz, hogy mint a LEGLENDÜLETESEBB szerkezet működésbe lépjen. Az 1890-ben kitalált hajtásmód csak technikatörténeti kuriózumként vált be. (10. Fotó)
Míg a kontinentális Európában a gyártók gépeiknek fantázianevet adtak, addig Angliában ismert személyek neveit is használták. Ez is talán Amerikából ered, ahol pl. Singer minden elképzelhető lehetőséget kiaknázott abból, hogy neve jelent is valamit, nevezetesen „énekes”. Az angolok nagy írójukat, Shakespeare-t se kímélték és így a Royal S.M.Co. egyik gépe Shakespear néven jelent meg. Az utóbb leírt névből a végén hiányzó „e” nem véletlen, mert volt egy vezető munkatársuk is, aki így írta a nevét. Egyes típusok homloklemezére ettől függetlenül felkerült az író teljes neve, sőt portréja is. Az itt bemutatott gép ilyen Shakespear típus annyi eltéréssel, hogy egyedi megrendelésre készült és ahol a híres író nevének kellene szerepelnie oda a sajátját vésette: Manufactured expressly for W. SLEATH Warwick. Ettől azonban mégis a gyűjtemény LEGIRODALMIBB darabja.(11. Fotó)
Itt elérkeztünk egy olyan kérdéshez, melyet általában a kíváncsi szemlélő mindig megkérdez. Melyik gép a legdrágább és melyik a legolcsóbb. Hosszas fejtegetésekbe lehetne kezdeni, hogy a legdrágább az vajon egyben a legértékesebb-e. E helyett azt a módszertant követjük, hogy bemutatásra kerül a LEGOLCSÓBB és LEGDRÁGÁBB gép, mely egy adott pillanatra, mondjuk 2016 júniusára vonatkozik.
A bemutatott Lakner játékvarrógép ma nehezen megszerezhető darab, a megmaradt példányok között két egyforma nincs, öntvénye kezdetleges, díszítését kézzel festették, nagyon korai (1864) és francia. Mindezek az értékét a legekbe emelik. (12. Fotó)
A bemutatott Lakner játékvarrógép ma nehezen megszerezhető darab, a megmaradt példányok között két egyforma nincs, öntvénye kezdetleges, díszítését kézzel festették, nagyon korai (1864) és francia. Mindezek az értékét a legekbe emelik. (12. Fotó)
Egy tipikus legolcsóbb gépet is bemutatunk, ez a szocialista szovjet idők terméke melyhez valóban fillérekért lehet hozzájutni, hiszen tömegáru volt, szerte a szocialista blokk országaiban forgalmazták, a turistakereskedelem része volt. De vigyázat, megy fel az értéke, hiszen ez is kifogyóban van a piacokon.
A LEGPESTIESEBB varrógépet 1885-ben adta el a furcsa nevű kereskedő és műszerész C.O.Ohm, „Pesth” városában. Ohm üzlete a város legjobb helyén, a József-téren (korabeli neve Joseph-Platz) volt. Az Original Express márkanevű gépet Guhl und Harbeck gyártotta Hamburgban, de a csak kiadványunkban látható dobozát Ohm maga gyártatta nevének és címének feltüntetésével. Ohm jónevű varrógépes volt, még azt is írásba adta, hogy a konkurens hajós varrógépek ártalmasak az egészségre, és idézem: „Ezt Pesten az orvosi tekintélyek legnagyobb része, p.o. a megboldogult tanár Dr.Balassa úr, Dr.Kovács udvari tanácsos úr, Dr.Korányi tanár, Dr.Krick, Dr.Markusovszky, Dr.Oswald kat. főorvos, Dr.Komora ezredorvos és sok más tudományos szaktekintélyek elismerték s nejeik használatára csakis az ártalmatlan Wheeler és Wilson-gépet szerezték meg.” (13. Fotó)
A LEGPESTIESEBB varrógépet 1885-ben adta el a furcsa nevű kereskedő és műszerész C.O.Ohm, „Pesth” városában. Ohm üzlete a város legjobb helyén, a József-téren (korabeli neve Joseph-Platz) volt. Az Original Express márkanevű gépet Guhl und Harbeck gyártotta Hamburgban, de a csak kiadványunkban látható dobozát Ohm maga gyártatta nevének és címének feltüntetésével. Ohm jónevű varrógépes volt, még azt is írásba adta, hogy a konkurens hajós varrógépek ártalmasak az egészségre, és idézem: „Ezt Pesten az orvosi tekintélyek legnagyobb része, p.o. a megboldogult tanár Dr.Balassa úr, Dr.Kovács udvari tanácsos úr, Dr.Korányi tanár, Dr.Krick, Dr.Markusovszky, Dr.Oswald kat. főorvos, Dr.Komora ezredorvos és sok más tudományos szaktekintélyek elismerték s nejeik használatára csakis az ártalmatlan Wheeler és Wilson-gépet szerezték meg.” (13. Fotó)
Közben mások nem vizsgálgatták az egészségügyi hatásokat, inkább a designon keresztül próbálkoztak közelebb férni a vevőhöz. Így Leslie Salter londoni mérnök jóvoltából 1915-ben elkészült a LEGSZEBB ART-DECO varrógép. Varróeszköznek se semmi, egyaránt használták úti varrógépnek és játékvarrógépnek. (14. Fotó)
A művészi megformálásnak, díszítésnek a 19. századi majd a 20. század eleji varrógépek jó lehetőséget biztosítottak. A korabeli technikai szerkezetek egyébként is magukon viselték a formai igényességet. Néha átcsaptak ugyan eklektikus megoldásokba is, de egy varrógéptől ne várjunk letisztult művészi mondandót. Edmond Brion, párizsi varrógépgyártó és kereskedő „Bijou” márkanevű gépe erre jó példa. Tobzódó gyöngyház berakások, kínai jelenettel, francia varrógépen. Közben az alapgép az amerikai Howe konstrukciója. Minden esetre a gyűjtemény LEGDÍSZESEBB gépének ez számít. (15. Fotó)
A legek világában a megbotránkoztatás és a botrányok se kerülhetők ki. A LEGBOTRÁNYOSABB varrógépként az angol Moldacot Pocket Sewing Machine könyvelhető el. A történet tanulságos, de akár azt is mondhatnánk, hogy tipikus. 1886-ban egy szuper olcsó varrógép gyártásához megalapítják az említett céget. A tervek szerint a gép fél ginibe került volna, mely kb. tizedrésze volt egy korabeli varrógép árának. A részvénytársaság alapításakor a nagyközönség számára 75.000 font értékben kínáltak fel részesedést. 1886-ban ez fantasztikusan nagy összeg volt, de ennek ellenére hetek alatt túljegyezték. A pénzből elkezdték a fejlesztést, de a luxus körülmények között tevékenykedő management a pénz nagy részét eltüntette.
A világ is figyelte a fejleményeket. Az amerikaiak jól látták, hogy „gigantikus svindli” az egész, még gúnyverset is faragtak, melynek főszereplője a „Moldy Cat”. A tervekkel ellentétben nem készült annyi gép, amennyi fenntarthatta volna az üzletet, így a többszöri „konszolidációt” csőd követe. Két évet élt a cég, egy hatalmas botrányt hagyva maga után és kevés gépet. Utóbbi a gyűjtő öröme, mert ezek a gépek igazán különlegesek. (16. Fotó)
A világ is figyelte a fejleményeket. Az amerikaiak jól látták, hogy „gigantikus svindli” az egész, még gúnyverset is faragtak, melynek főszereplője a „Moldy Cat”. A tervekkel ellentétben nem készült annyi gép, amennyi fenntarthatta volna az üzletet, így a többszöri „konszolidációt” csőd követe. Két évet élt a cég, egy hatalmas botrányt hagyva maga után és kevés gépet. Utóbbi a gyűjtő öröme, mert ezek a gépek igazán különlegesek. (16. Fotó)
Amerikában a Shaw and Clark cég is rövidéletű volt (1860-67), hat évig működött. Az ő hanyatlásuk viszont a polgárháborúval (1861-65) hozható összefüggésbe. De ez az oka az itt bemutatott „Monitor” márkanevű varrógép keletkezésének is, melyet hadihajó ihletett. Az első Monitor-típusú hadihajót „USS Monitor” néven 1862-ben J. Ericsson hajóépítő mérnök építette. Csak a teljesen lapos fedélzet látszott ki a víz alól, melyre forgatható ágyútorony került. Emiatt rendkívül gyors és pontos célra tartást tudtak megvalósítani és sorra legyőzték a nagyságrendekkel nagyobb, de lomhább, korabeli csatahajókat. Egy ilyen, de magyar Monitor látható egyébként a Parlamentünk előtt a Dunán, mely külön történet.
A „Monitor” varrógép elnevezés szokatlan, hiszen varrógépet csatahajóról se előtte, se utána nem neveztek el. A korabeli hirdetések szövegei is utaltak rá, hogy itt valami LEGYŐZHETETLEN termékről van szó, melynek képességei hasonlatosak a sikeres csatahajó képességeihez. A varrógép reklámokban a varrógép mellett az igazi Monitor-t is ábrázolták, természetesen csata közben. Kis fantáziával, még a varrógép formáját is hasonlatosnak találhatjuk; a vaskos kör keresztmetszetű oszlop, mint a lövegtorony nyúlik ki az alaplapból. A szép példányok az előkelő aukciós helyeken (Christie’s stb.) találnak új gazdára.(17. Fotó)
A „Monitor” varrógép elnevezés szokatlan, hiszen varrógépet csatahajóról se előtte, se utána nem neveztek el. A korabeli hirdetések szövegei is utaltak rá, hogy itt valami LEGYŐZHETETLEN termékről van szó, melynek képességei hasonlatosak a sikeres csatahajó képességeihez. A varrógép reklámokban a varrógép mellett az igazi Monitor-t is ábrázolták, természetesen csata közben. Kis fantáziával, még a varrógép formáját is hasonlatosnak találhatjuk; a vaskos kör keresztmetszetű oszlop, mint a lövegtorony nyúlik ki az alaplapból. A szép példányok az előkelő aukciós helyeken (Christie’s stb.) találnak új gazdára.(17. Fotó)
A gyűjtemény LEGJOBBAN DOKUMENTÁLT gépe ezt a kitüntető jelzőt kényszerből kapta. Igazi neve és gyártója Hermann Hartig. A varrógépet 1978-ban fedezte fel Chemnitz-ben (akkor még Karl Marx Stadt) egy német textilmérnök és úgy gondolta, hogy jobb helyen lesz Budapesten. Akkoriban ilyesmit postázni, határon átvinni nem lehetett, így maradt a szétszedése. Az utolsó csavarig szétszedésre és fotózásra kerültek az alkatrészek, hogy Budapesten ne legyen gond az összeszereléssel. Az alkatrészek ezt követően elvegyültek a Zsiguli csomagtartójában lévő autós tartozékokkal és biztonságban átjutottak minden határon. Macerás gyűjteménygyarapítás volt, de megérte, mert megúszta a bezúzást és kategóriája egyik legszebb darabjaként itt is bemutatásra kerülhet. Szerkezetében a ritkán látható Grover & Baker kettősláncöltésű varrógépet reprezentálja, melynek különlegessége a félfordulatokat végző hurokfogó mozgatása. A tűkar alsó nyúlványán lévő anya a tűkarral együtt le-fel mozog és a menetes szárú hurokfogótengelyt ide-oda forgó mozgásra kényszeríti, hasonló módon, mint valamikor a pergető fúrók működtek. E szerkezeti elem miatt a korabeli szakirodalom ezt a gépet „Zirkuliernadel” varrógépként emlegette. (18. Fotó)
Az utolsó vitrin legalsó polcán a LEGHALKABB varrógépet mutatjuk be. A régi varrógépek legtöbbje tele volt alternáló mozgást végző alkatrészekkel és ezek, valamint az ide-oda mozgó hurokfogóhajó kopogó, csilingelő hangot adott és ez egy idő után kellemetlenné vált. Ezért mindig törekedtek a halkjárású konstrukciókra. A Willcox & Gibbs gyár már klasszikussá vált típusa ezt eredményesen teljesítette. Sőt ez volt az a legelső konstrukció, melynél nem kellett a cérna feszültségét az anyaghoz állítani,
mivel az automatikusan történt. És mindez az 1870-es években! (19. Fotó)
mivel az automatikusan történt. És mindez az 1870-es években! (19. Fotó)
A falakon körben látható festmények, rajzok a varrógép világát mutatják be a művész szemével. A varrógép keletkezési ideje a kis számban született varrógépes festmények korát is meghatározza, ezek többnyire 20. századi alkotások.
A falat borító poszter Diderot-D'alenbert híres enciklopédiájában (Encyclopédie ou dictionnaire raisonné des sciences, des arts et des métiers, 1751-72 és 1776-77) megjelent Benard kép, melynek címe: A szabó (Tailleur). A metszetrészlet a gyűjteményben található eredetiről került felnagyítás és a varrás 18. század végi technológiáját mutatja be, még gép nélkül, de itt láthatják, hogy a varrógépre miért volt szükség.
Az enteriőr ruhája egy Monaszterly és Kuzmik kreáció, a Hölgyek Lapja (1878) megelevenített modellje, mely a kor ruháinak szépségét és egyben bonyolultságát igazolja. A falon látható divatkép és a ruhamodell azonos. A ruha alatt található próbababa egy eredeti Alois Reismann, Wien baba 1880-ból. (20. Fotó, megj: egy korábbi kiállítás felvétele)
A falat borító poszter Diderot-D'alenbert híres enciklopédiájában (Encyclopédie ou dictionnaire raisonné des sciences, des arts et des métiers, 1751-72 és 1776-77) megjelent Benard kép, melynek címe: A szabó (Tailleur). A metszetrészlet a gyűjteményben található eredetiről került felnagyítás és a varrás 18. század végi technológiáját mutatja be, még gép nélkül, de itt láthatják, hogy a varrógépre miért volt szükség.
Az enteriőr ruhája egy Monaszterly és Kuzmik kreáció, a Hölgyek Lapja (1878) megelevenített modellje, mely a kor ruháinak szépségét és egyben bonyolultságát igazolja. A falon látható divatkép és a ruhamodell azonos. A ruha alatt található próbababa egy eredeti Alois Reismann, Wien baba 1880-ból. (20. Fotó, megj: egy korábbi kiállítás felvétele)
A hely szűkössége ellenére egy komplett, állványon álló varrógép érzékelteti, hogy valójában a háztartási varrógép a korabeli enteriőr része volt.
Maga a gép egy misztikus darab. Azt tudjuk róla, hogy a kanadai Raymond cég megoldásait tartalmazza (hurokfogó), mely nem újdonság, mert a korabeli amerikai cégek közül sokan utánozták ezt a típust. Összefoglaló névvel New England néven ismerjük ezeket. Anyagtovábbítása viszont már a Wilson féle alsó, négyzetes tolás. A Grant Brother’s Sewing Machine Corporation Philadelphiában gyártotta 1870-ben. Az alatta lévő háromlábú oszlopos állvány nagyon ritka. Főleg a franciák gyártották, de az öntöttvas asztallap a korai 50-es évek Singer megoldását idézi. Ennek ellenére európai gyártás lehet, hiszen értelmetlen lett volna a nehéz állvány importálása. (21. Fotó)
Maga a gép egy misztikus darab. Azt tudjuk róla, hogy a kanadai Raymond cég megoldásait tartalmazza (hurokfogó), mely nem újdonság, mert a korabeli amerikai cégek közül sokan utánozták ezt a típust. Összefoglaló névvel New England néven ismerjük ezeket. Anyagtovábbítása viszont már a Wilson féle alsó, négyzetes tolás. A Grant Brother’s Sewing Machine Corporation Philadelphiában gyártotta 1870-ben. Az alatta lévő háromlábú oszlopos állvány nagyon ritka. Főleg a franciák gyártották, de az öntöttvas asztallap a korai 50-es évek Singer megoldását idézi. Ennek ellenére európai gyártás lehet, hiszen értelmetlen lett volna a nehéz állvány importálása. (21. Fotó)
A fekvő tárolóban a varróeszközök történetével kapcsolatos, elmúlt időszakban megjelent szakkönyvekből láthatnak néhányat. Ezek a szerzőnél vagy az [email protected] címen elérhetők. Körülöttük mintegy dekorációként nosztalgia varrógépek címszó alatt láthatnak kis remekeket, melyek néha csak gegek (tréfás ötletek), de többnyire komoly mestermunkák.
Hasznos időtöltést kíván Tóth György gyűjtő kiállításában az Albertfalvi Közösségi Ház csapata!
A kiállítás megtekinthető: 2016 június 8. - 2016 június 30. között.
Cím: 1116 Budapest, Gyékényes utca 45-47.
Tel: 204-67-88
Hasznos időtöltést kíván Tóth György gyűjtő kiállításában az Albertfalvi Közösségi Ház csapata!
A kiállítás megtekinthető: 2016 június 8. - 2016 június 30. között.
Cím: 1116 Budapest, Gyékényes utca 45-47.
Tel: 204-67-88
