Tóth György: Fehér Miklós szerepe a varrógép korai technikatörténetében
A 19.századi hazai sajtó, ha nem is bőven, de hírt adott a varrógép történetéről. Az első hír 1834-ben jelen meg a Honművészben[1] Még a szerkezet elnevezése se alakult ki, „varró gépelyről” szól a hír.
[1] Varró gépely, in: Honművész, 1834, 07.17
A 19.századi hazai sajtó, ha nem is bőven, de hírt adott a varrógép történetéről. Az első hír 1834-ben jelen meg a Honművészben[1] Még a szerkezet elnevezése se alakult ki, „varró gépelyről” szól a hír.
[1] Varró gépely, in: Honművész, 1834, 07.17
Ezt követően csak az amerikai varrógép megszületése nyomán (1851 után) válik a gép szenzációvá. Az Európába eljutó gépet pénzért mutogatják vásárokon, kiállításokon, üzletekben. Talán a magyar piac se lehetett érdektelen, mert viszonylag hamar nálunk is vásári tárgy lett a gép.
1853-ban Pesten a Fehérhajó vendéglőben debütált egy Singer-féle varrógép, de csak azok láthatták, akik megfizették a 10 pkr belépti díjat (Gobits és Derkovics-nál[1] már 20 pkr-be került a láthatóság). [2] Talán éppen erről a gépről született a Vasárnapi Újság 1854-es tudósítása, mely cikk a szabók szemével nézi az olajfaló gépet, korabeli jó humorral fűszerezett megjegyzéseket téve hozzá.[3]
[1] Pesti Napló, 1853, 09. 29
[2] Divatcsarnok, 1853
[3] Tóth György: A varró gépely Magyarországon, magánkiadás, 2016: 22. old.
1853-ban Pesten a Fehérhajó vendéglőben debütált egy Singer-féle varrógép, de csak azok láthatták, akik megfizették a 10 pkr belépti díjat (Gobits és Derkovics-nál[1] már 20 pkr-be került a láthatóság). [2] Talán éppen erről a gépről született a Vasárnapi Újság 1854-es tudósítása, mely cikk a szabók szemével nézi az olajfaló gépet, korabeli jó humorral fűszerezett megjegyzéseket téve hozzá.[3]
[1] Pesti Napló, 1853, 09. 29
[2] Divatcsarnok, 1853
[3] Tóth György: A varró gépely Magyarországon, magánkiadás, 2016: 22. old.
Az amerikai varrógép mellett úgy látszik a többi európai fejlesztés eltörpült, mert nem hallani olyan nevekről, mint Krems, Thimonnier vagy Madersperger, igaz ők inkább feltalálóként, mintsem gyártóként vonultak be a technikatörténetbe.
De ki lehetett pl. az a B. Moore, akinek a gépét Pesten a Hochstrassen 1854-ben mutatták be?[1] Láthatjuk, hogy megjelennek Pesten a képviselők képviselői is, és nem igen tudni, hogy valójában kinek a gyártmányáról van szó, hiszen erről a New York-i Moore-ről azóta se tudunk semmit. Azért ő is elkérte a „mechanika csodájáért” a 20 krajcárt, igaz betanítást is ígért.
Azután 1855-ben a nemzetközi sajtó a Párizsi Tárlatról ír. Az itthoni lapok, nem sokat, mert a magyar részvétel minimális. A varrógép ekkor már nem újdonság. 1851-ben a londoni világkiállításon még csak 3 varrógépet mutattak be, most 14 típus szerepelt. Bár az eddigi sajtó információk bizonytalanok, de úgy tűnik, hogy magyar érdekeltség is jelen volt. Egy magyar származású Párizsban élő mérnök, Fehér Miklós varrógépéről van szó, melyet a nemzetközi szaksajtó (francia, német és magyar) mint „magyar varrógép” ismertetett.[2]
[1] Pesth-Ofner Localblatt, 1854, július 21
[2] Österreichises Bürgerblatt für Verstand, Herz und Laune 1856 január 26
De ki lehetett pl. az a B. Moore, akinek a gépét Pesten a Hochstrassen 1854-ben mutatták be?[1] Láthatjuk, hogy megjelennek Pesten a képviselők képviselői is, és nem igen tudni, hogy valójában kinek a gyártmányáról van szó, hiszen erről a New York-i Moore-ről azóta se tudunk semmit. Azért ő is elkérte a „mechanika csodájáért” a 20 krajcárt, igaz betanítást is ígért.
Azután 1855-ben a nemzetközi sajtó a Párizsi Tárlatról ír. Az itthoni lapok, nem sokat, mert a magyar részvétel minimális. A varrógép ekkor már nem újdonság. 1851-ben a londoni világkiállításon még csak 3 varrógépet mutattak be, most 14 típus szerepelt. Bár az eddigi sajtó információk bizonytalanok, de úgy tűnik, hogy magyar érdekeltség is jelen volt. Egy magyar származású Párizsban élő mérnök, Fehér Miklós varrógépéről van szó, melyet a nemzetközi szaksajtó (francia, német és magyar) mint „magyar varrógép” ismertetett.[2]
[1] Pesth-Ofner Localblatt, 1854, július 21
[2] Österreichises Bürgerblatt für Verstand, Herz und Laune 1856 január 26
A Budapesti Hírlap szerint a Fehér, Reimann & Comp. cég alapítását Párizsban a jómódú Fehér finanszírozta. Kiderül származása is, 1828-ban Törökbecsén született.[1] Nyughatatlan természetű vállalkozó volt, mezőgazdasági termények és gépek körében otthonosan mozgott, és fiatal
kora ellenére bejárta Ausztráliát is (ezt a korabeli újságok írták, de az is lehet, hogy nem járt ott, a hazahozott relikviák párizsi vásárlásokból származnak), mely abban a korban igencsak egzotikus országnak számított.
A magával hozott természettudományi relikviákból a Nemzeti Múzeumnak is juttatott, ahol megígérte, hogy a varrógépgyárából is küld egy minta gépet.[2] Sajnos ezeket ma már nem lehet múzeumainkban fellelni, a Magyar Nemzeti Múzeum-ban nincs nyomuk[3] , de az Iparművészeti Múzeum-ban, MMKM-ben se található.
[1] Meghalt 1892-ben, 64 éves korában.
[2] Fehérre egy rövid tudósítás hívta fel a figyelmet, mely a Vasárnapi Újság-ban jelent meg 1856-ban. Idézem, de vegyük észre, hogy itt Fehér Józsefről írnak: „- Egy Párisban lakó hazánkfia, Fejér József, tanusitá legközelebb nemzeti muzeumunk irányában hazafiúi jó akaratát, nagy számú természet-tudományi és ritkaság gyűjteményt vásárolván össze a párizsi világtárlaton ez intézet részére; azok között ritka példányú austráliai kigyók, állatfejek, szarvak, indiai és jamaicai növények, állatbőrök, 320 nemű melegéghajlati fa-gyüjteményét, mellyek közül egy olly illatot áraszt el a szobában, mint a legfrissebb májusi ibolya. E több ezer forintot érő gyűjteményt ez ifjú honfi saját költségén hozatá ide, s ígérete szerint cserék és szerzemények által tovább is gazdagitandja muzeumunkat. Kérditek már most, hogy ki ez a FejérJózsef, tán valami gazdag földes ur, ki külföldön siet pénzét elpazarolni? Épen nem. Hanem egy magyar iparos, ki külföldön szerez a magyar névnek becsületet és magának jóllétet. Párizsban gépgyára van, hol csupán varrógépei olly keresettek, mi szerint eddigi megrendeléseinek is alig győz megfelelni. Mindazáltal megígérte, hogy egy illy gépet a muzeumnak is fog küldeni. Különböző varrásokat, hímzeteket láttunk e géppel, még pedig a legfinomabb szöveteken, a mellyek bármelly kézi muukával vetekednek. Illy gép ára csak 160 forint p. Annyi munkát végez,
mint tíz ember. A derékiparosnak sok szerencsét kivánunk vállalataihoz a külföldön.”
[3] Bajáki László információja, 2021.03.16
kora ellenére bejárta Ausztráliát is (ezt a korabeli újságok írták, de az is lehet, hogy nem járt ott, a hazahozott relikviák párizsi vásárlásokból származnak), mely abban a korban igencsak egzotikus országnak számított.
A magával hozott természettudományi relikviákból a Nemzeti Múzeumnak is juttatott, ahol megígérte, hogy a varrógépgyárából is küld egy minta gépet.[2] Sajnos ezeket ma már nem lehet múzeumainkban fellelni, a Magyar Nemzeti Múzeum-ban nincs nyomuk[3] , de az Iparművészeti Múzeum-ban, MMKM-ben se található.
[1] Meghalt 1892-ben, 64 éves korában.
[2] Fehérre egy rövid tudósítás hívta fel a figyelmet, mely a Vasárnapi Újság-ban jelent meg 1856-ban. Idézem, de vegyük észre, hogy itt Fehér Józsefről írnak: „- Egy Párisban lakó hazánkfia, Fejér József, tanusitá legközelebb nemzeti muzeumunk irányában hazafiúi jó akaratát, nagy számú természet-tudományi és ritkaság gyűjteményt vásárolván össze a párizsi világtárlaton ez intézet részére; azok között ritka példányú austráliai kigyók, állatfejek, szarvak, indiai és jamaicai növények, állatbőrök, 320 nemű melegéghajlati fa-gyüjteményét, mellyek közül egy olly illatot áraszt el a szobában, mint a legfrissebb májusi ibolya. E több ezer forintot érő gyűjteményt ez ifjú honfi saját költségén hozatá ide, s ígérete szerint cserék és szerzemények által tovább is gazdagitandja muzeumunkat. Kérditek már most, hogy ki ez a FejérJózsef, tán valami gazdag földes ur, ki külföldön siet pénzét elpazarolni? Épen nem. Hanem egy magyar iparos, ki külföldön szerez a magyar névnek becsületet és magának jóllétet. Párizsban gépgyára van, hol csupán varrógépei olly keresettek, mi szerint eddigi megrendeléseinek is alig győz megfelelni. Mindazáltal megígérte, hogy egy illy gépet a muzeumnak is fog küldeni. Különböző varrásokat, hímzeteket láttunk e géppel, még pedig a legfinomabb szöveteken, a mellyek bármelly kézi muukával vetekednek. Illy gép ára csak 160 forint p. Annyi munkát végez,
mint tíz ember. A derékiparosnak sok szerencsét kivánunk vállalataihoz a külföldön.”
[3] Bajáki László információja, 2021.03.16
Fehér Miklós (fénykép forrása: Arcanum) vállalkozó kedvére jellemző, hogy itthoni tartózkodása alatt Magyarországon is szeretett volna varrógépgyárat létesíteni, melyhez 40.000 pft értékben keresett tőkéstársakat. Az ötletből azonban nem lett semmi. Mint ahogyan az a terve se valósult meg, hogy téli zöltdségboltot nyisson, melyben francia módra, „préselt” zöldbabot, borsót és egyéb primőröket árultak volna. Utóbbi nyilván eredeti gazdasági érdeklődésével volt kapcsolatban, mely az egész család tevékenységében kitapintható volt.
Keresztneve egy ideig zavartkeltő volt, mert egyes sajtóforrások tévesen Fehér Józsefként említik a fiatalembert. Ennek az lehetett az alapja, hogy Törökbecsén létezett egy 1803-ban született Fehér József is, akiről ma már egyértelmű, hogy a varrógépes Miklós apja volt.[1] Könnyű volt tévedni, mert Miklós nem esett messze a fától. Apja Törökbecsén már, mint gazdag gabonakereskedő fia kezdett tevékenykedni. Bejárta Európát, és nyitott volt az újdonságokra. Ő (vagy valószínűbb, hogy fiai) hozta be Magyarországra az első gőzüzemű cséplőgépet, mely ma múzeumi darab. Két fia (Miklós és Sándor) Kossuth Lajos emigráns köréhez csatlakozott, és ez lehetett Miklósnál is az utazási szenvedély indítéka, bár a korabeli nemzetközi események is efelé terelték. Tehát a fiú egész mentalitása, életvitele az apja példáján alapult.
Fehér Józsefről a legtöbbet Kalapis Zoltán írásából tudhatjuk.[2] Fehér József, a papa (1808-1885), két fiát a maga mintájára nevelte. Gazdálkodó földbirtokos lévén a földművelés szeretetére és az agrártechnológia fejlesztésére ösztönözte a fiatalokat. A forradalom után Kossuth személyesen hívta fel a mezőgazdasághoz értő fiatalok figyelmét a fejlett angol mezőgazdasági gépgyártásra. Ennek hatására Fehér József 1852-ben megvásárolta a Clayton & Shuttlewort cég 310. számú cséplőgépét (első ilyen gép Magyarországon).[3] Érdekes mellékszál, hogy a cukordinnye termesztés is az ő nevéhez fűződik. Herczeg Ferenc írásában a dolog úgy szerepel, hogy az 50-es években egy párizsi kiállításon, mivel a turkesztáni kiállító nem volt hajlandó dinnyemagot eladni, ő elcsent belőle. De a tettesként itt már Fehér Sándor neve szerepel. Ezek után felmerülhet a gyanú, hogy nem is a papa lehetett a nagy utazó, hanem a két fiú, akik apjukkal szorosan együttműködtek. Talán Miklós a varrógép területén ügyeskedett, míg Sándor a mezőgazdasági eszközök körül. A Fehér családot jól ismerő Herczeg szerint Fehér Sándor mindenbe belevágott, feltaláló típus volt, de hamar bele is unt a dolgaiba. Így végül is később csődbe került.[4]
Fehér Miklós Párizsba kerülésének okáról, halála kapcsán, a sajtóban megjelent nekrológokból tudunk.[5] E szerint Fehér a szabadságharc során főhadnagyként verekedett 13 csatában, és a fegyverletétel után kényszersorozással az osztrák hadsereg kötelékébe került. Innen pénzért váltotta ki magát 1852-ben, és Párizsba ment mérnöki tanulmányainak folytatására.[6] Jelek szerint anyagi gondjai nem voltak, nyilván apja támogatta.
Párizsi életéről és a varrógépe részleteiről nem tudunk részleteket. Feltehetően nem csak pénzestárs szerepkörét töltötte be, hiszen létezik szabadalma is e területen. A szabadalomról egy ideig csupán bibliográfia adatokat ismertünk (Nr.24930, 21.11.1856 Arnaud-Fehér-Reimann (Rue de Rivoli 89): Machine á coudre), a gépről magáról nem tudtunk semmit.[7]
Minden esetre egy fontos technikatörténeti momentum, hogy magyar mérnök is részt vett egy korai európai varrógép gyártásában. Nem lényegtelen maga a dátum, hiszen 1854-55-ben Európában még csak vállalkozói vágyálom volt a varrógépgyártás. Csak 1855 után kezdett ébredezni ez az üzletág, Németországban Clemens Müller (1855), Franciaországban Huguenin & Reimann (1858), Angliában Thomas (1854) említhetők a korai úttörők között.
Fehér létezése e területen ez idáig teljesen ismeretlen volt. Egy holland varrógépgyűjtő (Rijnko Fekkes) cikkében leírt két szó hívta fel a figyelmet Fehérre, ez a két szó: „Couseuse Hongroise" volt.[8] Ez a felismerés indított egy kutatást, melynek során több adat birtokába is kerültünk. Minden esetre az 1854-55-től 1857-ig tartó intervallumban több száz gép is születhetett, mert egy cikk arról ír, hogy 1855-ben, három hét leforgása alatt 120 gépet gyártottak francia és angol rendelésre.
Fehér hirdetései 1857-ig követhetők Franciaországban, majd megszűntek. Ekkor vált céget társa Reimann, aki Huguenin-el új vállalatot alapít. Hogy ekkor a céggel magával mi történt, azt még nem tudjuk.[9]
2021 márciusában végül sikerült megtalálni a hivatkozott szabadalmi leírást, mely az Institut National de la Propriéte Industrielle adattárában található. Külön köszönet Isabelle Taillebourg kisasszonynak (Centre de documentation du musée des Arts et métiers) a nyomravezetésért.
A helyzet azonban bonyolódott. Az öt oldalból és nyolc ábrából álló leírás alig látható minőségű, a szkenneléssel készült lapok „átvilágított” túloldala is megjelenik a felszínen, régies szakmai szóhasználat (kialakulatlan szakkifejezések), hevenyészett kézírás némi bejavítással, részben követhetetlen és hiányos ábrajelölések, és mindez franciául. (Utóbbi csak apró, de megoldható részletkérdés.) Gyakorlatilag külföldi számára olvashatatlan. OCR program[10] nulla megoldást adott. A gondolatom az volt, hogyha a világháború alatt a legnagyobb elmék titkosírását is megfejtették, akkor ez se lehet lehetetlen feladat.
A legelső lépés az ábrák kitisztítása volt, mely ha nem is adott tökéletes megoldást, de értelmezhetőbbé vált a kép és csak azok a hibák maradtak benne, amit a korabeli rajzoló ejtett.
A szöveget betűnként kellett azonosítani. Ennek első átfésülése nálam történt, majd átkerült az anyag francia nyelvet és a ruhaipart ismerő szakemberekhez, de sajnos a kézírás megfejtésére nem vállalkoztak. Akkor hogyan tovább? Arra jutottam, hogy nem kell nekem egyedül megfejteni a szöveget, bajlódhat annak részleteivel az olvasó is és majd végül úgyis összeáll a kép.
Mit tudtam magam az ábrákból és a szövegből kiolvasni?
[1] Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz I, Ezer magyar bibliográfia a délszláv országokból, Fórum, Újvidék, 2003: 285-286. old.
[2] Kalapis Zoltán: Fehér József, in Magyar Szó, 1995, március 4
[3] A gép ma a Mezőgazdasági Múzeum tulajdona. A Múzeum Fehér személyét érintő információkérésre nem válaszolt.
[4] Budapesti Közlöny, 1887, 08
[5] Nemzet,1892, 10 és Ország Világ, 1892, 10, 44. szám
[6] Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara, Hadnagyok és főhadnagyok, Arcanum
[7] A feltalálók nevei: Leon Arnaud, Nicolas Fehér, Joseph Reimann
[8] Rijnko Fekkes: Geschichte der Reimann-NM in Frankreich, in Schlingenfänger Nr.124-1, 2020: 38. old.
[9] 2021.05-ig nem sikerült francia archívumból a cégalapítás és zárás adatai t megtudni.
[10] Optical Character Recognition
Keresztneve egy ideig zavartkeltő volt, mert egyes sajtóforrások tévesen Fehér Józsefként említik a fiatalembert. Ennek az lehetett az alapja, hogy Törökbecsén létezett egy 1803-ban született Fehér József is, akiről ma már egyértelmű, hogy a varrógépes Miklós apja volt.[1] Könnyű volt tévedni, mert Miklós nem esett messze a fától. Apja Törökbecsén már, mint gazdag gabonakereskedő fia kezdett tevékenykedni. Bejárta Európát, és nyitott volt az újdonságokra. Ő (vagy valószínűbb, hogy fiai) hozta be Magyarországra az első gőzüzemű cséplőgépet, mely ma múzeumi darab. Két fia (Miklós és Sándor) Kossuth Lajos emigráns köréhez csatlakozott, és ez lehetett Miklósnál is az utazási szenvedély indítéka, bár a korabeli nemzetközi események is efelé terelték. Tehát a fiú egész mentalitása, életvitele az apja példáján alapult.
Fehér Józsefről a legtöbbet Kalapis Zoltán írásából tudhatjuk.[2] Fehér József, a papa (1808-1885), két fiát a maga mintájára nevelte. Gazdálkodó földbirtokos lévén a földművelés szeretetére és az agrártechnológia fejlesztésére ösztönözte a fiatalokat. A forradalom után Kossuth személyesen hívta fel a mezőgazdasághoz értő fiatalok figyelmét a fejlett angol mezőgazdasági gépgyártásra. Ennek hatására Fehér József 1852-ben megvásárolta a Clayton & Shuttlewort cég 310. számú cséplőgépét (első ilyen gép Magyarországon).[3] Érdekes mellékszál, hogy a cukordinnye termesztés is az ő nevéhez fűződik. Herczeg Ferenc írásában a dolog úgy szerepel, hogy az 50-es években egy párizsi kiállításon, mivel a turkesztáni kiállító nem volt hajlandó dinnyemagot eladni, ő elcsent belőle. De a tettesként itt már Fehér Sándor neve szerepel. Ezek után felmerülhet a gyanú, hogy nem is a papa lehetett a nagy utazó, hanem a két fiú, akik apjukkal szorosan együttműködtek. Talán Miklós a varrógép területén ügyeskedett, míg Sándor a mezőgazdasági eszközök körül. A Fehér családot jól ismerő Herczeg szerint Fehér Sándor mindenbe belevágott, feltaláló típus volt, de hamar bele is unt a dolgaiba. Így végül is később csődbe került.[4]
Fehér Miklós Párizsba kerülésének okáról, halála kapcsán, a sajtóban megjelent nekrológokból tudunk.[5] E szerint Fehér a szabadságharc során főhadnagyként verekedett 13 csatában, és a fegyverletétel után kényszersorozással az osztrák hadsereg kötelékébe került. Innen pénzért váltotta ki magát 1852-ben, és Párizsba ment mérnöki tanulmányainak folytatására.[6] Jelek szerint anyagi gondjai nem voltak, nyilván apja támogatta.
Párizsi életéről és a varrógépe részleteiről nem tudunk részleteket. Feltehetően nem csak pénzestárs szerepkörét töltötte be, hiszen létezik szabadalma is e területen. A szabadalomról egy ideig csupán bibliográfia adatokat ismertünk (Nr.24930, 21.11.1856 Arnaud-Fehér-Reimann (Rue de Rivoli 89): Machine á coudre), a gépről magáról nem tudtunk semmit.[7]
Minden esetre egy fontos technikatörténeti momentum, hogy magyar mérnök is részt vett egy korai európai varrógép gyártásában. Nem lényegtelen maga a dátum, hiszen 1854-55-ben Európában még csak vállalkozói vágyálom volt a varrógépgyártás. Csak 1855 után kezdett ébredezni ez az üzletág, Németországban Clemens Müller (1855), Franciaországban Huguenin & Reimann (1858), Angliában Thomas (1854) említhetők a korai úttörők között.
Fehér létezése e területen ez idáig teljesen ismeretlen volt. Egy holland varrógépgyűjtő (Rijnko Fekkes) cikkében leírt két szó hívta fel a figyelmet Fehérre, ez a két szó: „Couseuse Hongroise" volt.[8] Ez a felismerés indított egy kutatást, melynek során több adat birtokába is kerültünk. Minden esetre az 1854-55-től 1857-ig tartó intervallumban több száz gép is születhetett, mert egy cikk arról ír, hogy 1855-ben, három hét leforgása alatt 120 gépet gyártottak francia és angol rendelésre.
Fehér hirdetései 1857-ig követhetők Franciaországban, majd megszűntek. Ekkor vált céget társa Reimann, aki Huguenin-el új vállalatot alapít. Hogy ekkor a céggel magával mi történt, azt még nem tudjuk.[9]
2021 márciusában végül sikerült megtalálni a hivatkozott szabadalmi leírást, mely az Institut National de la Propriéte Industrielle adattárában található. Külön köszönet Isabelle Taillebourg kisasszonynak (Centre de documentation du musée des Arts et métiers) a nyomravezetésért.
A helyzet azonban bonyolódott. Az öt oldalból és nyolc ábrából álló leírás alig látható minőségű, a szkenneléssel készült lapok „átvilágított” túloldala is megjelenik a felszínen, régies szakmai szóhasználat (kialakulatlan szakkifejezések), hevenyészett kézírás némi bejavítással, részben követhetetlen és hiányos ábrajelölések, és mindez franciául. (Utóbbi csak apró, de megoldható részletkérdés.) Gyakorlatilag külföldi számára olvashatatlan. OCR program[10] nulla megoldást adott. A gondolatom az volt, hogyha a világháború alatt a legnagyobb elmék titkosírását is megfejtették, akkor ez se lehet lehetetlen feladat.
A legelső lépés az ábrák kitisztítása volt, mely ha nem is adott tökéletes megoldást, de értelmezhetőbbé vált a kép és csak azok a hibák maradtak benne, amit a korabeli rajzoló ejtett.
A szöveget betűnként kellett azonosítani. Ennek első átfésülése nálam történt, majd átkerült az anyag francia nyelvet és a ruhaipart ismerő szakemberekhez, de sajnos a kézírás megfejtésére nem vállalkoztak. Akkor hogyan tovább? Arra jutottam, hogy nem kell nekem egyedül megfejteni a szöveget, bajlódhat annak részleteivel az olvasó is és majd végül úgyis összeáll a kép.
Mit tudtam magam az ábrákból és a szövegből kiolvasni?
[1] Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz I, Ezer magyar bibliográfia a délszláv országokból, Fórum, Újvidék, 2003: 285-286. old.
[2] Kalapis Zoltán: Fehér József, in Magyar Szó, 1995, március 4
[3] A gép ma a Mezőgazdasági Múzeum tulajdona. A Múzeum Fehér személyét érintő információkérésre nem válaszolt.
[4] Budapesti Közlöny, 1887, 08
[5] Nemzet,1892, 10 és Ország Világ, 1892, 10, 44. szám
[6] Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara, Hadnagyok és főhadnagyok, Arcanum
[7] A feltalálók nevei: Leon Arnaud, Nicolas Fehér, Joseph Reimann
[8] Rijnko Fekkes: Geschichte der Reimann-NM in Frankreich, in Schlingenfänger Nr.124-1, 2020: 38. old.
[9] 2021.05-ig nem sikerült francia archívumból a cégalapítás és zárás adatai t megtudni.
[10] Optical Character Recognition
Elsősorban azt, hogy a feltalálók találkoztak már varrógéppel, hiszen a konstrukció egy Howe-féle hosszhajós varrógépet jelez. Két alul elhelyezkedő vezérhengerrel, az egyik a tűmozgatást szolgálja, míg a másik a hajómozgatást. A gép nincs beméretezve, de sikerült rekonstruálmi, így 390x245mm alaplapméretű (kézikerékkel 534x245mm), 350mm magas tekintélyes méretű szerkezet, mely mégis méretileg jobban hasonlít egy Howe géphez, mint az akkor még sokkal nagyobb Singerhez.
A felsőkar vetületi formája (csak a felsőkar!) kicsit a későbbi Reimann karos gépeket idézi, viszont az alsókar (alaplap) széles kialakítása a hagyományos téglalap formát követi, ez még nem utal Reimannra. Tehát a látottakból nem lehet a szabadalmat alkotó triász egyikére se következtetni. Arnaud órás volt (gyártástechnológiához értett), Fehér mérnök volt, de az agrotechnika szakembere (ötletadó és finanszírozó), míg Reimann mechanikusként leginkább közelített a műszaki tartalomhoz (megvalósító), mint ahogyan azt további varrógépes karrierje is jelzi.
A gép korabeli elnevezése „magyar varrógép” viszont azt sejteti, hogy Fehér valamivel többel járulhatott hozzá a témához, mint csupán finanszírozó. Nem lehetett véletlen műve, hogy a gép ilyen néven vált ismertté. Ettől függetlenül annak megállapítása, hogy kié lehetett a legfőbb érdem hármójuk közül, lehetetlen. Jó volna, ha az igazolódna, hogy az egész magyar fejből pattant ki, de maradjunk a realitásoknál.
Az ábrákból egy még részleteiben megfejtetlen anyagtovábbítási mód bontakozik ki, és egy egészen különös hurokfogó hajó, melybe kerek, a mai orsók méretarányait követő orsó került és mellé egy hasonló méretű görgő, melyről csak a szabadalmi leírásból tudhatjuk meg, hogy az alsócérna feszességének beállítására szolgált.
A szabadalmi leírás varratábrázolásai gyanúsan cikcakk öltésre utalnak, melynek egyik alkalmazási lehetősége az egymás mellé helyezett anyagpályák egyesítése, míg a másik az anyagszélek öltéssel történő beszegése.(7.ábra „o” és „o’”)
A felsőkar vetületi formája (csak a felsőkar!) kicsit a későbbi Reimann karos gépeket idézi, viszont az alsókar (alaplap) széles kialakítása a hagyományos téglalap formát követi, ez még nem utal Reimannra. Tehát a látottakból nem lehet a szabadalmat alkotó triász egyikére se következtetni. Arnaud órás volt (gyártástechnológiához értett), Fehér mérnök volt, de az agrotechnika szakembere (ötletadó és finanszírozó), míg Reimann mechanikusként leginkább közelített a műszaki tartalomhoz (megvalósító), mint ahogyan azt további varrógépes karrierje is jelzi.
A gép korabeli elnevezése „magyar varrógép” viszont azt sejteti, hogy Fehér valamivel többel járulhatott hozzá a témához, mint csupán finanszírozó. Nem lehetett véletlen műve, hogy a gép ilyen néven vált ismertté. Ettől függetlenül annak megállapítása, hogy kié lehetett a legfőbb érdem hármójuk közül, lehetetlen. Jó volna, ha az igazolódna, hogy az egész magyar fejből pattant ki, de maradjunk a realitásoknál.
Az ábrákból egy még részleteiben megfejtetlen anyagtovábbítási mód bontakozik ki, és egy egészen különös hurokfogó hajó, melybe kerek, a mai orsók méretarányait követő orsó került és mellé egy hasonló méretű görgő, melyről csak a szabadalmi leírásból tudhatjuk meg, hogy az alsócérna feszességének beállítására szolgált.
A szabadalmi leírás varratábrázolásai gyanúsan cikcakk öltésre utalnak, melynek egyik alkalmazási lehetősége az egymás mellé helyezett anyagpályák egyesítése, míg a másik az anyagszélek öltéssel történő beszegése.(7.ábra „o” és „o’”)
A szabadalmi leírás szövege ezeket a vizuális megállapításokat alátámasztja.[1]
[1] Az új megoldás szerint két egymás mellé illesztett anyagpályát váltakozó mozgással balról jobbra és jobbról balra átvarr. Nyersfordítás, Tóth György.
[1] Az új megoldás szerint két egymás mellé illesztett anyagpályát váltakozó mozgással balról jobbra és jobbról balra átvarr. Nyersfordítás, Tóth György.
A hurokfogó hajóra vonatkozó szövegrészlet a többinél lényegesen részletesebb ismertetést tartalmaz és a jelölési problémáktól eltekintve a mai olvasatban is világos. Itt is azonban érdemes az eredeti szövegbe beleolvasni. [1]
[1]A hajón két mélyedés van, „a” az orsónak, „b” a görgőnek. A cérna az orsóról kis résen át a görgőhöz kerül, melyen keresztirányú bevágások vannak. A cérna a „d” helyre kerül, majd innen kifut a hajóból. A görgőt a kisebb-nagyobb feszültség igénye szerint elforgatják. Előnye, hogy a cérnafeszesség könnyen állítható és állandó. Nyersfordítás, Tóth György.
[1]A hajón két mélyedés van, „a” az orsónak, „b” a görgőnek. A cérna az orsóról kis résen át a görgőhöz kerül, melyen keresztirányú bevágások vannak. A cérna a „d” helyre kerül, majd innen kifut a hajóból. A görgőt a kisebb-nagyobb feszültség igénye szerint elforgatják. Előnye, hogy a cérnafeszesség könnyen állítható és állandó. Nyersfordítás, Tóth György.
Sajnos az összműködést illetően teljesen biztosat nem sikerült megállapítani.[1] Nemcsak a kéziratos szabadalom nyelvi- és egyéb nehézségei miatt, hanem főleg amiatt, hogy a szabadalom csak sejteti a konkrét megoldást, de pontos választ nem ad a kérdésekre és ráadásul az ábrák se engedik, hogy egy teljes összkép alakulhasson ki. Az minden esetre biztos, hogy a szabadalom igénye egy teljes varrógép, melynek fő igénypontja, az a speciális öltés (nem nevezi cikcakk öltés néven, de lényegében arról van szó), mellyel egymás mellé helyezett anyagpályák egyesíthetők, illetve ha úgy alkalmazzák, hogy az egyik öltés az anyag szélébe, a másik a „levegőbe” kerül, akkor szélszegés jön létre.
Új volt ez az öltés Europában 1855-ben? Igen. Annyira új, hogy még neve se volt, majd egy darabig a feledés homályába veszett. Csak 1873-ban került elő újra a téma, amikor Helen Augusta Blanchard, Portland Maine-ból[2] szabadalmaztatta. Vagy nem ismerte az Arnaud-Fehér-Reimann szabadalmat, vagy úgy gondolta, hogy lejárt a 15 év védelmi idő. De ismert Plaz & Rexroth cégtől is ilyen gép (Machine á points de zig zag á navette), melyet 1870 körül gyártottak.[3] De hogy miért adódott e fejlesztésben több mint egy évtizednyi szünet, annak csak az lehetett az oka, hogy még nem érett meg az alkalmazás általános felismerése, hogy a ruhaipar egyes technológiai lépéseiben ez nélkülözhetetlen, és hatalmas termelékenység növekedéssel jár a cikcakk öltés gépesítése. Az az ember érzése, hogy addig működött jól ez a fejlesztés, amíg Párizsban a gépgyártó közvetlenül az üzemmel állt kapcsolatban. A gépekkel kapcsolatos hírek is főleg üzemi alkalmazás kapcsán születtek, és nem a háztartásokból. Úgy tűnik, hogy a gépet ipari felhasználóknak szánták.[4]
Mennyit gyártottak a Fehér, Reimann & Comp. cégnél ebből a gépből? A lapok többszáz gép rendeléséről írtak.[5] Gépbemutatókról nem tudunk, viszont a gépen készült mintadarabokat sokfelé mutogatták. Amikor Fehér Miklós a Nemzeti Múzeumnak különféle egzotikus tárgyakat ajándékozott, akkor a saját gépén készült három mintadarabbal is megajándékozta az Intézményt. Ha meglenne, sokat ki lehetne olvasni belőle, se sajnos nincs nyoma.
[1] Megvalósítása úgy történhetett, hogy a négyzetes anyagtovábbítás, mely az alsó főtengely végén lévő excentertől származtatható, egy keresztirányban (anyagtolásra merőleges, gép hossztengelyének iránya) elmozdítható „platform”-ba került beépítésre, és ezt a platformot lehetett menet közben kézze egyik irányba kitéríteni, míg a visszamozgást rugó ( „r”) biztosította. Tehát miközben varráskor anyagtovábbítás történt, az egész alsó anyagtoló szerkezetet keresztirányba ki lehetett téríteni, természetesen csak akkor, amikor a tű nem tartózkodott az anyagban, tehát a tolás ideje alatt. A leszorítótalp szokásosnál szélesebb kialakítása a leírtakat alátámasztja. Arra nézve nincs semmi nyom, hogy ezt a cikcakk mozgatást valamely mechanika (excenter) végezte volna.
[2] Geschichte der Nähmaschine, in: https://www.greelane.com/geisteswissenschaften/geschichte--kultur/stitches-the-history-of-sewing-machines-1992460, hozzáférés: 2021.03.23
[3] Amerikában az első ilyen próbálkozás Ambler nevéhez kötődik. US Nr.11884 szabadalom, 1854, nov.1: cikcakk tűrúdkeret lengetéssel, forrás: ISMACS News Nr.89-2007
[4] „…egyszerűsége, olcsósága, könnyű manőverezése és tökéletes munkája miatt ajánlja az iparnak” írja a hirdetés, in: Courrier des chemins de fer et la gazette des etranges,1856, juin 12.
[5] Budapesti Hírlap, 1855, december. Megj.: a cég a leírtakkal szemben nem magyar, hanem francia bejegyzésű volt
Új volt ez az öltés Europában 1855-ben? Igen. Annyira új, hogy még neve se volt, majd egy darabig a feledés homályába veszett. Csak 1873-ban került elő újra a téma, amikor Helen Augusta Blanchard, Portland Maine-ból[2] szabadalmaztatta. Vagy nem ismerte az Arnaud-Fehér-Reimann szabadalmat, vagy úgy gondolta, hogy lejárt a 15 év védelmi idő. De ismert Plaz & Rexroth cégtől is ilyen gép (Machine á points de zig zag á navette), melyet 1870 körül gyártottak.[3] De hogy miért adódott e fejlesztésben több mint egy évtizednyi szünet, annak csak az lehetett az oka, hogy még nem érett meg az alkalmazás általános felismerése, hogy a ruhaipar egyes technológiai lépéseiben ez nélkülözhetetlen, és hatalmas termelékenység növekedéssel jár a cikcakk öltés gépesítése. Az az ember érzése, hogy addig működött jól ez a fejlesztés, amíg Párizsban a gépgyártó közvetlenül az üzemmel állt kapcsolatban. A gépekkel kapcsolatos hírek is főleg üzemi alkalmazás kapcsán születtek, és nem a háztartásokból. Úgy tűnik, hogy a gépet ipari felhasználóknak szánták.[4]
Mennyit gyártottak a Fehér, Reimann & Comp. cégnél ebből a gépből? A lapok többszáz gép rendeléséről írtak.[5] Gépbemutatókról nem tudunk, viszont a gépen készült mintadarabokat sokfelé mutogatták. Amikor Fehér Miklós a Nemzeti Múzeumnak különféle egzotikus tárgyakat ajándékozott, akkor a saját gépén készült három mintadarabbal is megajándékozta az Intézményt. Ha meglenne, sokat ki lehetne olvasni belőle, se sajnos nincs nyoma.
[1] Megvalósítása úgy történhetett, hogy a négyzetes anyagtovábbítás, mely az alsó főtengely végén lévő excentertől származtatható, egy keresztirányban (anyagtolásra merőleges, gép hossztengelyének iránya) elmozdítható „platform”-ba került beépítésre, és ezt a platformot lehetett menet közben kézze egyik irányba kitéríteni, míg a visszamozgást rugó ( „r”) biztosította. Tehát miközben varráskor anyagtovábbítás történt, az egész alsó anyagtoló szerkezetet keresztirányba ki lehetett téríteni, természetesen csak akkor, amikor a tű nem tartózkodott az anyagban, tehát a tolás ideje alatt. A leszorítótalp szokásosnál szélesebb kialakítása a leírtakat alátámasztja. Arra nézve nincs semmi nyom, hogy ezt a cikcakk mozgatást valamely mechanika (excenter) végezte volna.
[2] Geschichte der Nähmaschine, in: https://www.greelane.com/geisteswissenschaften/geschichte--kultur/stitches-the-history-of-sewing-machines-1992460, hozzáférés: 2021.03.23
[3] Amerikában az első ilyen próbálkozás Ambler nevéhez kötődik. US Nr.11884 szabadalom, 1854, nov.1: cikcakk tűrúdkeret lengetéssel, forrás: ISMACS News Nr.89-2007
[4] „…egyszerűsége, olcsósága, könnyű manőverezése és tökéletes munkája miatt ajánlja az iparnak” írja a hirdetés, in: Courrier des chemins de fer et la gazette des etranges,1856, juin 12.
[5] Budapesti Hírlap, 1855, december. Megj.: a cég a leírtakkal szemben nem magyar, hanem francia bejegyzésű volt
Hol történt a gyártás? Korabeli források szerint a cég székhelye Párizsban a Rue de Rivoli 89 sz. alatt volt. Érdekes a helyszín. A Turget-féle 1739-es térképen[1] ez a Szajnával közel párhuzamosan futó út még nem létezett, helyét a korabeli, tekintélyes méretű épületek szaggatták szét. A Louvre mellett futó utca az 1836-os térképeken már szerepel és az épület is beazonosítható. A helyszín nem igazán alkalmas nagyobb gyártásra, de nem zárható ki ez se, különösen olyan esetekben, amikor az öntvények nem saját műhelyben készültek és ez néhányszáz darabnál nagyon valószínű.
A gépet Párizsban több ruhaüzem is használta. Franciaországban „csekély” 350 frc-ért lehetett hozzájutni. Érzésem szerint ez ugyan nem lehetett csekély összeg, de egy Singernél lényegesen olcsóbb.[2]
Egy szóval a gép létezett a valóságban, és reméljük egyszer egy példánya kézbe vehető lesz.
Fehér Miklós további élettörténetéből ismert néhány epizód, de érdekes módon a varrógép már nem kerül említésre. (Igaza lehetett Herczegnek?) Annál inkább a mezőgazdasági gép, de itt viszont kitartás érződik. Tény, hogy a 19. század második felének magyar gazdaságát sokkal inkább meghatározta az agrárium, az azzal kapcsolatos gépesítés, mint a varrógép, mely elérhetetlenül drága importcikk volt (hasonlóan a mezőgazdasági gépek nagy részéhez), viszont házi munkával helyettesíteni tudták.
Fehér alapvető érdeklődése a mezőgazdaság iránt már a Nemzeti Múzeumnak nyújtott adományozás során is megmutatkozott, amikor többek között 303 darabos növényfaj gyűjteményt is juttatott az intézménynek. Majd a Gazdasági Lapok közleménye szerint már 1857-ben törökbecsei kukoricájáért díjazták. Tehát úgy tűnik, felhagyott a varrógépiparral kapcsolatos elképzelésekkel és inkább a mezőgazdaságot választotta.
Ismert, nagy mezőgazdasági gépeket gyártó cégek képviseletét vitte előbb Fehér és Társa néven, majd 1876-tól Fehér Miklós Gazdasági Gépgyára Budapesten néven.[3]
Fehér Miklós mérnök volt, a korabeli német és magyar hivatkozások is erről szólnak, bár a sajtó időnként gépésznek aposztrofálja. A bécsi műszaki egyetemen tanult 1844-47 között, majd ezt egészítette ki párizsi tanulmányokkal a szabadságharc után.[4]
Az Élet és Tudomány 1946-os cikke szerint Sándor és Miklós párizsi tanulmányútjuk során, 1851-ben találkoztak Kossuth Lajossal, aki az angol mezőgazdasági gépek tanulmányozása céljából Angliába küldte őket. (Ez 1852 kellett legyen, mert 1851-ben Miklós még katonai szolgálatban állt. Kossuth pedig még 1851-ben Törökországban volt majd Angliában-Amerikában és csak 1852, szeptembertől jött újra Anglia) Sándor még angolul is megtanul, kiváló ajánlásokkal ő utazik Londonba, majd több helyen tanulmányozza a gépeket. Ezt követően Miklóssal visszatérnek Törökbecsére. Ez már 1852 lehetett, hiszen ekkor rendelik és szállítják az említett cséplőgépet. Vélhetően ezt Sándor intézi, míg Miklós visszautazik Párizsba (vagy el se ment) és a varrógép fejlesztése körül ügyködik, melyből 1855-ben szabdalom születik.
Fehér Miklós pályájának voltak árnyoldalai is. A hetvenes évektől jól prosperáló cége volt, melyben csendestársként Tarnóczy Gusztáv politikus is szerepelt. Közös üzletrészeik voltak Tarnóczy cégében is. Tarnóczy is vastagon benne volt a gazdasági gépek üzletágban, melyet az is jelez, hogy korabeli hirdetéseknél egy oldalon szerepel Fehér Miklóssal. (Fehér saját nevén, Tarnóczy szerényen, alig észrevehetően szerepel, mint a Schlick Gépgyár főraktár képviselője.[5])
1882-88 között romlott a helyzet, mert a búza túltermelése miatt az átlagár folyamatosan zuhant. 1884 körül csődhelyzet közeledtével Fehérék az üzletrészeiket menteni kívánva egy formai adásvételi szerződést kötöttek, mely a gazdasági vészhelyzet elmúltával semmissé vált volna. De Tarnóczy visszaélt ezzel és Fehért lehetetlen helyzetbe hozta. Bár Fehér a pereskedésekből nyertesként került ki, de a dolog annyira megviselte, hogy 1892-ben megőrült, majd a megrázkódtatásokba belehalt.[6] A család kálváriája azonban nem ért ezzel véget.
Tarnóczy eltüntette a tőzsdebíróságon őrzött bizonyítékokat és az örökösöktől[7] 52.000 Ft kigyenlítetlen tartozást követelt. Hogy csibészség-e vagy korabeli élethelyzet (hasonlít-e napjainkhoz) azt döntse el az olvasó.
A Fehér család beperelte Tarnóczyt és kérte a tőzsdebíróságot, hogy tegye semmissé a követelést. A tőzsdebíróság a rendelkezésre álló okiratok alapján megállapította, hogy Fehér 15 éve kiegyenlítette a tartozást.
Tarnóczy viszont fellebbezett a királyi táblához azzal, hogy a tőzsdebíróság nem jogosult ebben dönteni, mert ugyan Fehér korábban írásban alávetette magát a tőzsdebíróság illetékességének, de ő nem. A bíróság ennek helyt is adott, de újabb fellebbezés következett, most már a kúriához. Ebben Fehérék jelezték, hogy létezett bizony ilyen okmány, de 65 más fontos bizonyítékkal együtt a tőzsdebíróságról azt eltüntették.[8] Így lett a „tőzsdepörből” bűnvádi eljárás. 1901-ben ért véget a hercehurca. Időközben ugyanis előkerült Fehér Miklós irattárából Tarnóczy saját kezűleg aláírt elismervénye a tartozás kiegyenlítéséről.[9] Fehér nyert, de arról nincs hír, hogy a bűnvádi eljárásból lett-e valami.
A kálváriának azonban itt nem ért véget. Ahol pénz van, ott a csibészség is nyomon követhető. Amikor Fehér Miklós bekerült Insensdorfban a tébolydába, a cégről és a kiskorú gyermekekről dönteni kellett. Fehér öccsét, Sándort jelölték ki gyámnak. Miklós halála után azonban Sándor nem tudott elszámolni a vagyon egy részével, így új gyám kijelölésére került sor és peresítették a dolgot.[10] A gyerekek is perelték egymást. Edgard 1918-ban öngyilkos lett és ezt követően a két másik fiú perelte egymást a hagyatékért, majd Amadet már nem hagyott hátra csak adósságot, amikor 1927-ben szintén öngyilkos lett.[11] De ez már más történet.
Összefoglalva az eddigieket, egy nagyon fontos megállapítást tehetünk. Eddig úgy gondoltuk, hogy a varrógéfejlesztés kezdeti lépéseiben magyar innováció nem szerepelt és most kiderült, igenis ott voltunk.
Fehér Miklós varrógéppel kapcsolatos tevékenysége egyértelmű és bizonyított. Igy őt nevezhetjük meg mai tudásunk szerint annak az első magyar mérnöknek, aki a varrógép kontrukciójában szerepet vállalt és munkássága nyomot is hagyott maga után. Még ha varrógépéből nem is lett a Hungaricum, de azért legyünk büszkék arra, hogy 1855-ben Franciaországban a COUSEUSE HONGROISE fogalom volt.
Sajnálatos, hogy e cikken kívül kézzelfogható tartalom nem áll rendelkezésre, de most már legalább tudjuk, hogy mit kell keresni. Ha megtaláljuk a gépet, akkor már csak egy kérdés marad hátra, ki, melyik múzeum szeretné azt magáénak tudni. A tolongóknak jelzem, hogy igyekezzenek, mert hamarosan meglesz a gép.
[1] Műholdas koordináták: Paris, Rue de Rivoli 89: 48,86067-2,34135
[2] Plaz & Rexroth cikcakk varrógépe 1870-ben 450 fr-ba került (Wilhelm).
[3] Fehér Miklós és Társa, Felső Dunasor 8 és Dianafürdő 2. em. (Pesti Napló, 1868 aug.), Fehér Miklós és Társa, Pesten, Attila utcza 5 és Dianafürdő 2 sz. (Magyarország és Nagyvilág, 1869, 11. szám), Fehér Miklós, Bécs Hotel Hungária, Budapest, Üllői út 12 „Köztelek” (Pesti Napló, 1875, szept.), Fehér Miklós Gazdasági Gépgyára, Budapest, (Központi Értesítő, 1876, 08. 30, 74. szám)
[4] Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara, Hadnagyok és főhadnagyok, Arcanum [5] Gazdasági Mérnök, 1884, dec.1, 47. szám: 487. old.
[6] Meghalt 1872 okt. 24, családi sírbolt a Kerepesi úton. Kriminális feljelentés Tarnóczy ellen, in: Alkotmány, 1898, április 29
[7] Gyermekei: Miklós, Amadet (1874-megh:1927, öngyilkos), Edgard (megh.1918, öngyilkos)
[8] A Fehér örökösök contra Tarnóczy, in: Pesti Hírlap, 1900, febr. 6: 15. old.
[9] Tarnóczy pervesztes, in: Hazánk, 1901, július 28, 177. szám: 9. old.
[10] Elsikkasztott örökség, in: Pesti Hírlap,1898, jan. 6: 14. old.
[11] Pesti Naplo, 1927, 12.6 és Az Est, 1918, 07.10: 5.old.
A gépet Párizsban több ruhaüzem is használta. Franciaországban „csekély” 350 frc-ért lehetett hozzájutni. Érzésem szerint ez ugyan nem lehetett csekély összeg, de egy Singernél lényegesen olcsóbb.[2]
Egy szóval a gép létezett a valóságban, és reméljük egyszer egy példánya kézbe vehető lesz.
Fehér Miklós további élettörténetéből ismert néhány epizód, de érdekes módon a varrógép már nem kerül említésre. (Igaza lehetett Herczegnek?) Annál inkább a mezőgazdasági gép, de itt viszont kitartás érződik. Tény, hogy a 19. század második felének magyar gazdaságát sokkal inkább meghatározta az agrárium, az azzal kapcsolatos gépesítés, mint a varrógép, mely elérhetetlenül drága importcikk volt (hasonlóan a mezőgazdasági gépek nagy részéhez), viszont házi munkával helyettesíteni tudták.
Fehér alapvető érdeklődése a mezőgazdaság iránt már a Nemzeti Múzeumnak nyújtott adományozás során is megmutatkozott, amikor többek között 303 darabos növényfaj gyűjteményt is juttatott az intézménynek. Majd a Gazdasági Lapok közleménye szerint már 1857-ben törökbecsei kukoricájáért díjazták. Tehát úgy tűnik, felhagyott a varrógépiparral kapcsolatos elképzelésekkel és inkább a mezőgazdaságot választotta.
Ismert, nagy mezőgazdasági gépeket gyártó cégek képviseletét vitte előbb Fehér és Társa néven, majd 1876-tól Fehér Miklós Gazdasági Gépgyára Budapesten néven.[3]
Fehér Miklós mérnök volt, a korabeli német és magyar hivatkozások is erről szólnak, bár a sajtó időnként gépésznek aposztrofálja. A bécsi műszaki egyetemen tanult 1844-47 között, majd ezt egészítette ki párizsi tanulmányokkal a szabadságharc után.[4]
Az Élet és Tudomány 1946-os cikke szerint Sándor és Miklós párizsi tanulmányútjuk során, 1851-ben találkoztak Kossuth Lajossal, aki az angol mezőgazdasági gépek tanulmányozása céljából Angliába küldte őket. (Ez 1852 kellett legyen, mert 1851-ben Miklós még katonai szolgálatban állt. Kossuth pedig még 1851-ben Törökországban volt majd Angliában-Amerikában és csak 1852, szeptembertől jött újra Anglia) Sándor még angolul is megtanul, kiváló ajánlásokkal ő utazik Londonba, majd több helyen tanulmányozza a gépeket. Ezt követően Miklóssal visszatérnek Törökbecsére. Ez már 1852 lehetett, hiszen ekkor rendelik és szállítják az említett cséplőgépet. Vélhetően ezt Sándor intézi, míg Miklós visszautazik Párizsba (vagy el se ment) és a varrógép fejlesztése körül ügyködik, melyből 1855-ben szabdalom születik.
Fehér Miklós pályájának voltak árnyoldalai is. A hetvenes évektől jól prosperáló cége volt, melyben csendestársként Tarnóczy Gusztáv politikus is szerepelt. Közös üzletrészeik voltak Tarnóczy cégében is. Tarnóczy is vastagon benne volt a gazdasági gépek üzletágban, melyet az is jelez, hogy korabeli hirdetéseknél egy oldalon szerepel Fehér Miklóssal. (Fehér saját nevén, Tarnóczy szerényen, alig észrevehetően szerepel, mint a Schlick Gépgyár főraktár képviselője.[5])
1882-88 között romlott a helyzet, mert a búza túltermelése miatt az átlagár folyamatosan zuhant. 1884 körül csődhelyzet közeledtével Fehérék az üzletrészeiket menteni kívánva egy formai adásvételi szerződést kötöttek, mely a gazdasági vészhelyzet elmúltával semmissé vált volna. De Tarnóczy visszaélt ezzel és Fehért lehetetlen helyzetbe hozta. Bár Fehér a pereskedésekből nyertesként került ki, de a dolog annyira megviselte, hogy 1892-ben megőrült, majd a megrázkódtatásokba belehalt.[6] A család kálváriája azonban nem ért ezzel véget.
Tarnóczy eltüntette a tőzsdebíróságon őrzött bizonyítékokat és az örökösöktől[7] 52.000 Ft kigyenlítetlen tartozást követelt. Hogy csibészség-e vagy korabeli élethelyzet (hasonlít-e napjainkhoz) azt döntse el az olvasó.
A Fehér család beperelte Tarnóczyt és kérte a tőzsdebíróságot, hogy tegye semmissé a követelést. A tőzsdebíróság a rendelkezésre álló okiratok alapján megállapította, hogy Fehér 15 éve kiegyenlítette a tartozást.
Tarnóczy viszont fellebbezett a királyi táblához azzal, hogy a tőzsdebíróság nem jogosult ebben dönteni, mert ugyan Fehér korábban írásban alávetette magát a tőzsdebíróság illetékességének, de ő nem. A bíróság ennek helyt is adott, de újabb fellebbezés következett, most már a kúriához. Ebben Fehérék jelezték, hogy létezett bizony ilyen okmány, de 65 más fontos bizonyítékkal együtt a tőzsdebíróságról azt eltüntették.[8] Így lett a „tőzsdepörből” bűnvádi eljárás. 1901-ben ért véget a hercehurca. Időközben ugyanis előkerült Fehér Miklós irattárából Tarnóczy saját kezűleg aláírt elismervénye a tartozás kiegyenlítéséről.[9] Fehér nyert, de arról nincs hír, hogy a bűnvádi eljárásból lett-e valami.
A kálváriának azonban itt nem ért véget. Ahol pénz van, ott a csibészség is nyomon követhető. Amikor Fehér Miklós bekerült Insensdorfban a tébolydába, a cégről és a kiskorú gyermekekről dönteni kellett. Fehér öccsét, Sándort jelölték ki gyámnak. Miklós halála után azonban Sándor nem tudott elszámolni a vagyon egy részével, így új gyám kijelölésére került sor és peresítették a dolgot.[10] A gyerekek is perelték egymást. Edgard 1918-ban öngyilkos lett és ezt követően a két másik fiú perelte egymást a hagyatékért, majd Amadet már nem hagyott hátra csak adósságot, amikor 1927-ben szintén öngyilkos lett.[11] De ez már más történet.
Összefoglalva az eddigieket, egy nagyon fontos megállapítást tehetünk. Eddig úgy gondoltuk, hogy a varrógéfejlesztés kezdeti lépéseiben magyar innováció nem szerepelt és most kiderült, igenis ott voltunk.
Fehér Miklós varrógéppel kapcsolatos tevékenysége egyértelmű és bizonyított. Igy őt nevezhetjük meg mai tudásunk szerint annak az első magyar mérnöknek, aki a varrógép kontrukciójában szerepet vállalt és munkássága nyomot is hagyott maga után. Még ha varrógépéből nem is lett a Hungaricum, de azért legyünk büszkék arra, hogy 1855-ben Franciaországban a COUSEUSE HONGROISE fogalom volt.
Sajnálatos, hogy e cikken kívül kézzelfogható tartalom nem áll rendelkezésre, de most már legalább tudjuk, hogy mit kell keresni. Ha megtaláljuk a gépet, akkor már csak egy kérdés marad hátra, ki, melyik múzeum szeretné azt magáénak tudni. A tolongóknak jelzem, hogy igyekezzenek, mert hamarosan meglesz a gép.
[1] Műholdas koordináták: Paris, Rue de Rivoli 89: 48,86067-2,34135
[2] Plaz & Rexroth cikcakk varrógépe 1870-ben 450 fr-ba került (Wilhelm).
[3] Fehér Miklós és Társa, Felső Dunasor 8 és Dianafürdő 2. em. (Pesti Napló, 1868 aug.), Fehér Miklós és Társa, Pesten, Attila utcza 5 és Dianafürdő 2 sz. (Magyarország és Nagyvilág, 1869, 11. szám), Fehér Miklós, Bécs Hotel Hungária, Budapest, Üllői út 12 „Köztelek” (Pesti Napló, 1875, szept.), Fehér Miklós Gazdasági Gépgyára, Budapest, (Központi Értesítő, 1876, 08. 30, 74. szám)
[4] Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara, Hadnagyok és főhadnagyok, Arcanum [5] Gazdasági Mérnök, 1884, dec.1, 47. szám: 487. old.
[6] Meghalt 1872 okt. 24, családi sírbolt a Kerepesi úton. Kriminális feljelentés Tarnóczy ellen, in: Alkotmány, 1898, április 29
[7] Gyermekei: Miklós, Amadet (1874-megh:1927, öngyilkos), Edgard (megh.1918, öngyilkos)
[8] A Fehér örökösök contra Tarnóczy, in: Pesti Hírlap, 1900, febr. 6: 15. old.
[9] Tarnóczy pervesztes, in: Hazánk, 1901, július 28, 177. szám: 9. old.
[10] Elsikkasztott örökség, in: Pesti Hírlap,1898, jan. 6: 14. old.
[11] Pesti Naplo, 1927, 12.6 és Az Est, 1918, 07.10: 5.old.
