Tóth György: Fehér Miklós szerepe a varrógép korai technikatörténetében
A 19.századi hazai sajtó, ha nem is bőven, de hírt adott a varrógép történetéről. Az első hír 1834-ben jelen meg a Honművészben[1] Még a szerkezet elnevezése se alakult ki, „varró gépelyről” szól a hír.
[1] Varró gépely, in: Honművész, 1834, 07.17
A 19.századi hazai sajtó, ha nem is bőven, de hírt adott a varrógép történetéről. Az első hír 1834-ben jelen meg a Honművészben[1] Még a szerkezet elnevezése se alakult ki, „varró gépelyről” szól a hír.
[1] Varró gépely, in: Honművész, 1834, 07.17
Ezt követően csak az amerikai varrógép megszületése nyomán (1851 után) válik a gép szenzációvá. Az Európába eljutó gépet pénzért mutogatják vásárokon, kiállításokon, üzletekben. Talán a magyar piac se lehetett érdektelen, mert viszonylag hamar nálunk is a gép vásári tárgy lett.
1853-ban Pesten a Fehérhajó vendéglőben debütált egy Singer-féle varrógép, de csak azok láthatták, akik megfizették a 10 pkr belépti díjat (Gobits és Derkovicsnál[1] már 20 pkr-be került a láthatóság). [2] Talán éppen erről a gépről született a Vasárnapi Újság 1854-es tudósítása, mely cikk a szabók szemével nézi az olajfaló gépet, korabeli jó humorral fűszerezett megjegyzéseket téve hozzá.[3]
Az amerikai varrógép mellett úgy látszik a többi európai fejlesztés eltörpült, mert nem hallani
olyan nevekről mint Krems, Thimonnier vagy Madersperger, igaz ők inkább feltalálóként mintsem gyártóként vonultak be a technikatörténetbe.
De ki lehetett pl. az a B. Moore, akinek a gépét Pesten a Hochstrassen 1854-ben mutatták be?[4]
[1] Pesti Napló 1853 09.29
[2] Divatcsarnok 1853
[3] Tóth Györy: A varró gépely Magyarországon, magánkiadás, 2016, 22.old.
[4] Pesth-Ofner Localblatt 1854 július 21
1853-ban Pesten a Fehérhajó vendéglőben debütált egy Singer-féle varrógép, de csak azok láthatták, akik megfizették a 10 pkr belépti díjat (Gobits és Derkovicsnál[1] már 20 pkr-be került a láthatóság). [2] Talán éppen erről a gépről született a Vasárnapi Újság 1854-es tudósítása, mely cikk a szabók szemével nézi az olajfaló gépet, korabeli jó humorral fűszerezett megjegyzéseket téve hozzá.[3]
Az amerikai varrógép mellett úgy látszik a többi európai fejlesztés eltörpült, mert nem hallani
olyan nevekről mint Krems, Thimonnier vagy Madersperger, igaz ők inkább feltalálóként mintsem gyártóként vonultak be a technikatörténetbe.
De ki lehetett pl. az a B. Moore, akinek a gépét Pesten a Hochstrassen 1854-ben mutatták be?[4]
[1] Pesti Napló 1853 09.29
[2] Divatcsarnok 1853
[3] Tóth Györy: A varró gépely Magyarországon, magánkiadás, 2016, 22.old.
[4] Pesth-Ofner Localblatt 1854 július 21
Láthatjuk, hogy megjelennek Pesten a képviselők képviselői is, és nem igen tudni, hogy valójában kinek a gyártmányáról van szó, hiszen erről a New York-i Moore-ről azóta se tudunk semmit. Azért ő is elkérte a „mechanika csodájáért” a 20 krajcárt, igaz betanítást is ígért.
Azután 1855-ben a nemzetközi sajtó a Párizsi Tárlatról ír. Az itthoni lapok, nem sokat, mert a magyar részvétel minimális. A varrógép ekkor már nem újdonság. 1851-ben a londoni világkiállításon még csak 3 varrógépet mutattak be, most 14 típus szerepelt. Bár az eddigi sajtó információk bizonytalanok, de úgy tűnik, hogy magyar érdekeltség is jelen volt. Egy magyar származású Párizsban élő mérnök, Fehér Miklós varrógépéről van szó, melyet a nemzetközi szaksajtó (francia, német és magyar) mint „magyar varrógép” ismertetett.[1]
[1] Österreichises Bürgerblatt für Verstand, Herz und Laune 1856 január 26
Azután 1855-ben a nemzetközi sajtó a Párizsi Tárlatról ír. Az itthoni lapok, nem sokat, mert a magyar részvétel minimális. A varrógép ekkor már nem újdonság. 1851-ben a londoni világkiállításon még csak 3 varrógépet mutattak be, most 14 típus szerepelt. Bár az eddigi sajtó információk bizonytalanok, de úgy tűnik, hogy magyar érdekeltség is jelen volt. Egy magyar származású Párizsban élő mérnök, Fehér Miklós varrógépéről van szó, melyet a nemzetközi szaksajtó (francia, német és magyar) mint „magyar varrógép” ismertetett.[1]
[1] Österreichises Bürgerblatt für Verstand, Herz und Laune 1856 január 26
A Budapesti Hírlap szerint a Fehér, Reimann & Comp. cég alapítását Párizsban a jómódú Fehér finanszírozta. Kiderül származása is, 1930-ban Törökbecsén született. Nyughatatlan vállalkozó volt, mezőgazdasági termények körében otthonosan mozgott és fiatal kora ellenére bejárta Ausztráliát is, mely abban a korban igencsak egzotikus országnak számított. A magával hozott természettudományi relikviákból a Nemzeti Múzeumnak is juttatott, ahol megígérte, hogy a varrógépgyárából is küld egy minta gépet. Vállalkozó kedvére jellemző, hogy itthoni tartózkodása alatt Magyarországon is szeretett volna egy varrógépgyárat létesíteni, melyhez 40.000 pft értékben keresett tőkéstársakat. Az ötletből azonban nem lett semmi. Mint ahogyan az a terve se valósult meg, hogy téli zöltdségboltot nyisson, melyben francia módra, „préselt” zöldbabot, borsót és egyéb priőröket árultak volna.
Keresztneve egy ideig bizonytalan volt, mert egyes sajtóforrások tévesen Fehér Józsefként említik a fiatalembert. Ez tévedésen alapult, melynek az lehetett az alapja, hogy Törükbecsén létezett egy 1903-ban született Fehér József is, akiről ma már egyértelmű, hogy a varrógépes Miklós apja volt.[1] A tévedésnek az adhatott alapot, hogy Miklós nem esett messze a fától. Apja Törökbecsén, már mint gazdag gabonakereskedő fia kezdett tevékenykedni. Bejárta Európát, és nyitott volt az újdonságokra. Ő hozta be Magyarországra az első gőzüzemű cséplőgépet, mely ma múzeumi darab. Két fia Kossuth Lajos emigráns köréhez csatlakozott, és ez lehetett Miklósnál is az utazási szenvedély indítéka. Tehát a fiú egész mentalitása, életvitele az apja példáján alapult.
Fehér Miklós párizsi életéről és a varrógépe részleteiről nem tudunk részleteket. Feltehetően nem csak pénzestárs szerepkörét töltötte be, hiszen létezik szabadalma is e területen. Sajnos a szabadalomról csak bibliográfia maradt fenn, így ez ideig magát a gépet nem sikerült beazonosítani. (Nr.24930, 21.11.1856 Arnaud-Fehér-Reimann (Rue de Rivoli 89): Machine á coudre)
Minden esetre egy fontos technikatörténeti momentum, hogy magyar mérnök is részt vett a korai európai varrógép gyártásában. Nem lényegtelen maga a dátum, hiszen 1854-55-ben Európában még csak vállalkozói vágyálom volt a varrógépgyártás. Csak 1855 után kezdett ébredezni ez az üzletág, Németországban Clemens Müller (1855), Franciaországban Huguenin & Reimann (1858), Angliában Thomas (1854) említhetők a korai úttörők között.
Fehér létezése e területen ez idáig teljesen ismeretlen volt. Egy holland varrógépgyűjtő (Rijnko Fekkes) cikkében leírt két szó hívta fel a figyelmet Fehérre, ez a két szó: „Couseuse Hongroise) volt.[2] Ez a mostani felismerés talán megindít egy kutatást, melynek során több adat birtokába is kerülünk. Minden esetre az 1854-55-től 1857-ig tartó intervalluban több száz gép is születhetett, mert egy cikk arról ír, hogy 1855-ben, három hét leforgása alatt 120 gépet gyártottak francia és angol rendelésre.
Fehér hirdetései 1857-ig követhetők Franciaországban, majd megszűntek. Ekkor vált céget társa Reimann, aki Huguenin-el új vállalatot alapít.
[1] Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz I, Ezer magyar bibliográfia a délszláv országokból, Fórum, Újvidék, 2003, 285-286 old.
[2] Rijnko Fekkes: Geschichte der Reimann-NM in Frankreich, in Schlingenfänger Nr.124-1, 2020, p.:38
Keresztneve egy ideig bizonytalan volt, mert egyes sajtóforrások tévesen Fehér Józsefként említik a fiatalembert. Ez tévedésen alapult, melynek az lehetett az alapja, hogy Törükbecsén létezett egy 1903-ban született Fehér József is, akiről ma már egyértelmű, hogy a varrógépes Miklós apja volt.[1] A tévedésnek az adhatott alapot, hogy Miklós nem esett messze a fától. Apja Törökbecsén, már mint gazdag gabonakereskedő fia kezdett tevékenykedni. Bejárta Európát, és nyitott volt az újdonságokra. Ő hozta be Magyarországra az első gőzüzemű cséplőgépet, mely ma múzeumi darab. Két fia Kossuth Lajos emigráns köréhez csatlakozott, és ez lehetett Miklósnál is az utazási szenvedély indítéka. Tehát a fiú egész mentalitása, életvitele az apja példáján alapult.
Fehér Miklós párizsi életéről és a varrógépe részleteiről nem tudunk részleteket. Feltehetően nem csak pénzestárs szerepkörét töltötte be, hiszen létezik szabadalma is e területen. Sajnos a szabadalomról csak bibliográfia maradt fenn, így ez ideig magát a gépet nem sikerült beazonosítani. (Nr.24930, 21.11.1856 Arnaud-Fehér-Reimann (Rue de Rivoli 89): Machine á coudre)
Minden esetre egy fontos technikatörténeti momentum, hogy magyar mérnök is részt vett a korai európai varrógép gyártásában. Nem lényegtelen maga a dátum, hiszen 1854-55-ben Európában még csak vállalkozói vágyálom volt a varrógépgyártás. Csak 1855 után kezdett ébredezni ez az üzletág, Németországban Clemens Müller (1855), Franciaországban Huguenin & Reimann (1858), Angliában Thomas (1854) említhetők a korai úttörők között.
Fehér létezése e területen ez idáig teljesen ismeretlen volt. Egy holland varrógépgyűjtő (Rijnko Fekkes) cikkében leírt két szó hívta fel a figyelmet Fehérre, ez a két szó: „Couseuse Hongroise) volt.[2] Ez a mostani felismerés talán megindít egy kutatást, melynek során több adat birtokába is kerülünk. Minden esetre az 1854-55-től 1857-ig tartó intervalluban több száz gép is születhetett, mert egy cikk arról ír, hogy 1855-ben, három hét leforgása alatt 120 gépet gyártottak francia és angol rendelésre.
Fehér hirdetései 1857-ig követhetők Franciaországban, majd megszűntek. Ekkor vált céget társa Reimann, aki Huguenin-el új vállalatot alapít.
[1] Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz I, Ezer magyar bibliográfia a délszláv országokból, Fórum, Újvidék, 2003, 285-286 old.
[2] Rijnko Fekkes: Geschichte der Reimann-NM in Frankreich, in Schlingenfänger Nr.124-1, 2020, p.:38
