Henry F. Willson varrógépe
Itt most nem A.B.Wilsonról lesz szó, aki a Wheeler & Wilson nagyszerű varrógép alapjait megteremtette. Csak név közelsége áll fenn és az is lehet, hogy a most szóban forgó személyről magáról nem is fogunk sokat megtudni.
Az apropót az adta, hogy az interneten egy különös gép kelt el 2016 májusában, mely alakjával, méretével és főleg technikai megoldásaival, különösen ami az öltésképzést illeti, rögtön felhívta magára a figyelmet. Nem licitáltam rá (már megbántam), mert eszem azt súgta, hogy nagyon magas lesz az ára és a horribilis szállítási költség, vám és ÁFA (egy kérdés itt: miért kell ilyen esetben ÁFÁ-t fizetni? Nem lehetne a magángyűjtőket ennek elengedésével támogatni, ha már a magántőkéből behozott régiség itt válik nemzeti kincsé?). Az 1493 US$ leütési ár igen méltányos volt, pedig 21 licit után alakult így. Ha nem is került Magyarországra, mégis érdemes vele legalább kutatói szinten foglalkozni.
Annyit lehet érzékelni az aukciós képekből, hogy a gép alsó régióiban (anyaglemez alatt) hajtott gépelem nincs. Igy az öltésképzés egyik lehetséges módja úgy képzelhető el, hogy felül horgolótű szerű „varrótű” van, mely az alulról odavezetett cérnát felhúzza és felül alakul ki a láncöltés láncszeme. Igen, de ezt hogyan oldja meg?
A felvetésnek rögtön ellentmond az a kép, mely a gép orsózójáról készült. Ha van orsózó akkor huroköltésről van szó, mely tovább bonyolítja a helyzetet. A horokfogót nem hajtja semmi? A képek tehát még az öltésrendszerre se adnak megnyugtató választ. Nem igazított el az se, hogy Carter Bays könyvében találtam a gépről egy képet (274 old., 2-342 ábra), de az még kevesebbet mondó és ráadásul a képaláírás szerint a gépből hiányzik a tűrúd.
Egy szerencsés nyomnak véltem a gép anyaglemezének feliratát, mely szerint W.G.Wilson a gyártó és 1867 március 12-én szabadalmaztatták. Hogy egy kicsit a kutatás módszertanába is betekintést nyerhessenek, megpróbálom a keserves részleteket is érzékeltetni. A szabadalmi keresőbe írt dátum (1867 március 12) erre a napra 23.000 szabadalmat és szabadalmi hivatkozást ad meg. Ezen belül nyomozva viszont a „Wilson” és/vagy „sewing” kifejezések szűkítették a kört. Az egyik permutáció még mindig 112 tétel adott, de ez már ha időigényes is, mégis kezelhető.
Itt találtam meg a vonatkozó szabadalmat véletlenül, mert majdnem továbbléptem amikor március 12 bejegyzési nap helyett március 17-ét láttam, és Wilson helyett Willson szerepelt az iratokban.
A meglelt szabadalom helyes száma US62986, 1867 március 19, bejelentő H.F.Willson. Tehát tulajdonképpen szinte semmi se stimmel, csupán a bejelentés két rajza mutatja pontosan a fényképek szerinti gépet. Kérem ellenőrizzék!
Az adateltéréseknek sok oka lehet, a név eltérés az egyszerűbb, nyilván családon belüli egyik személy volt a bejelentő (H.F…) és egy másik a gyártó (W.G…) ha az „l” betű problémájától eltekintünk. De ne kombináljunk. Amiatt se, mert a szabadalmi bejelentés két tanújának egyik aláírója W.G.Wilson, tehát nincs családi kapcsolat, csupán kicsit hasonlít a két név és ettől megtévedhetünk.
A dátum eltérés lehet téves adminisztráció, de a bejelentési, közzétételi és a szabadalom bejegyzési dátumának eltérő értelmezéséből is adódhat.[1]
Most nézzük meg, hogy hogyan működik a gép, felhasználva a fotókat és különösen a szabadalmi leírás ábráit. A szabadalmi leírás szöveges részét csak nehézkesen lehet használni, mert az eredeti angol szakszöveg betűinek egy része a szkennelés majd karakterfelismerő szoftver alkalmazása után kissé furcsán jelenik meg. Igy aki ezzel is boldogulni szeretne, annak a szabadalmi szöveg PDF formátumú változatát javaslom tanulmányozni.
A gép huroköltésű varrógép, tűtovábbítással. A szabadalmi igénypontokkal itt, most nem foglalkoznék csupán a gép mechanikai leírásával. Az újdonság (legalább is számomra) a hurokfogó elhelyezése. Hajós hurokfogóról van szó melyet Willson függőlegesen helyezett el egy támasztó „tokban”, heggyel lefelé, hogy felül nyitott nyílásába a cérnaorsó könnyedén behelyezhető legyen. Na meg azért, hogy saját gravitációja tartsa meg a tokban, bár ebben segítséget ad egy finom laprugó is (szab.7.ábra „h”) A hajó orra eltér a megszokott kialakítástól, hegyesebb és a tű felé kissé kihajlik. Utóbbinak nyilván a hurokfelvételnél van szerepe. A felfelé haladó tű „hubálláskori” hurka erre a hegyre kerül, majd az emelkedő tű képes ezt a hurkot „átvonszolni” a hajó felületén és arról lekerülve már az alsó cérnát lefogja. Remek, egyszeű módszernek tűnik, de azért a tű és tűhegy mozgáspályája nem egyszerű, hiszen az anyagtovábbítást is ez látja el. Ezt a pályát nem ismerjük, hiszen a leírás erre nézve nem ad útmutatást és gép sincs kézben, hogy modellezhető lehessen.
Ha ehhez a mozgáshoz szeretnénk mechanizmust szerkeszteni, akkor a pályagörbék rögzítése után ki kellene találnunk, hogy melyik az a mechanizmus amellyel ez megvalósítható. Mi sem egyszerűbb! Kell hozzá néhány diploma és a kinematika no meg a mechanizmusok elmélete kíváló ismerete.[2] Van egy olyan gyanúm, hogy Willson ezekről talán nem is hallott. És mégis megoldotta a feladatot.
A régi gépek mechanizmusaiban ez a szép. Öseink veleszületett érzékkel megoldották azt, amihez ma hatalmas matemaikai apparátus vagy számítógépes modellezési háttér szükséges.
Eszmefuttatásom a géppel kapcsolatban mindaddig feltételezésnek számít, míg nem kerül kézbe egy olyan példány, mely pontosíthatja a leírtakat.[3]
Henry F. Willson személyéről nem sikerült részleteket találni. Cégét 1858-tól jegyzik West & Willson Co. Elyria (Ohio) néven, majd neve 1861-ben West & Willson Sewing Machine Co.-ra változik. A polgárháború előtt a két névadó partner több műszaki újdonság mellett egy kéttűs varrógépet is készített, ebből valamennyi gyártásba is került, majd Willson a háborúban teljesített szolgálatot. Cooper könyvében[4] bemutat egy korai West & Willson kéttűs gépet 1859-ből. A gép láncöltést varrt, szembe kellett a géppel ülni és balról jobbra haladt az anyag. Az illusztáció ennek a gépnek egy kéttűs változatát mutatja. (Szabadalom1856 júnus 29, 20753)
A polgárháború után Willson több műszaki jellegű szabadalmat is szerzett, többek között varrógépre is. Ez az ismertetett varrógép. Hogy miért került rá egy másik gyár jelzése azt nem tudni, hiszen a West & Wilson Manufacturing Co.[5] is gyárthatta volna.
A gyártó W.G.Wilson & Co. cég Cleveland (Ohio)-ban működött 1867-68-ban. Ebből alakult át a The Wilson Sewing Machine Co. 1868-ban és 1883-ig követhető tevékenysége. 1873-1883 között a cég elnöke William G.Wilson volt.
[1] Viszont a keresőrendszer korrekt volt, mert a leírás Willson mellett valóban tartalmaz Wilsont is és 12-es szám is szerepel
benne, ha nem is a bejelentés napjaként, de pont ennyi számozott ábra van benne.
[2] Egy mai, aktív mérnök, aki persze nem csak manager képzést kapott, rögtön a Burmester-féle elmélethez nyúlna, melytől
valamikor a mérnökhallgatóknak a haja hullott, de még a posztgraduális képzésben résztvevőket is megizzasztotta (Búzás féle
körpontgörbék és azok differenciál egyenletei.)
[3] A gépben hurokfogó nem volt, az orsózó nem igazán hajós orsóra utal vagy legalább is valami speciális megoldás lehet (pl. az
orsó nem csapos hanem csőszerű belseje van)
[4] Cooper, Grace Rogers: The Invention Of the Sewing Machine, Smithsonian Institution, 1968: 117.old.,127.ábra
[5] https://www.newspapers.com/clip/3447540/west_wilson_sewing_machine/ hozzáférés 2016.05.29, ábra forrása: Elyria
Independent Democrat, 1860 jan.4.
Itt most nem A.B.Wilsonról lesz szó, aki a Wheeler & Wilson nagyszerű varrógép alapjait megteremtette. Csak név közelsége áll fenn és az is lehet, hogy a most szóban forgó személyről magáról nem is fogunk sokat megtudni.
Az apropót az adta, hogy az interneten egy különös gép kelt el 2016 májusában, mely alakjával, méretével és főleg technikai megoldásaival, különösen ami az öltésképzést illeti, rögtön felhívta magára a figyelmet. Nem licitáltam rá (már megbántam), mert eszem azt súgta, hogy nagyon magas lesz az ára és a horribilis szállítási költség, vám és ÁFA (egy kérdés itt: miért kell ilyen esetben ÁFÁ-t fizetni? Nem lehetne a magángyűjtőket ennek elengedésével támogatni, ha már a magántőkéből behozott régiség itt válik nemzeti kincsé?). Az 1493 US$ leütési ár igen méltányos volt, pedig 21 licit után alakult így. Ha nem is került Magyarországra, mégis érdemes vele legalább kutatói szinten foglalkozni.
Annyit lehet érzékelni az aukciós képekből, hogy a gép alsó régióiban (anyaglemez alatt) hajtott gépelem nincs. Igy az öltésképzés egyik lehetséges módja úgy képzelhető el, hogy felül horgolótű szerű „varrótű” van, mely az alulról odavezetett cérnát felhúzza és felül alakul ki a láncöltés láncszeme. Igen, de ezt hogyan oldja meg?
A felvetésnek rögtön ellentmond az a kép, mely a gép orsózójáról készült. Ha van orsózó akkor huroköltésről van szó, mely tovább bonyolítja a helyzetet. A horokfogót nem hajtja semmi? A képek tehát még az öltésrendszerre se adnak megnyugtató választ. Nem igazított el az se, hogy Carter Bays könyvében találtam a gépről egy képet (274 old., 2-342 ábra), de az még kevesebbet mondó és ráadásul a képaláírás szerint a gépből hiányzik a tűrúd.
Egy szerencsés nyomnak véltem a gép anyaglemezének feliratát, mely szerint W.G.Wilson a gyártó és 1867 március 12-én szabadalmaztatták. Hogy egy kicsit a kutatás módszertanába is betekintést nyerhessenek, megpróbálom a keserves részleteket is érzékeltetni. A szabadalmi keresőbe írt dátum (1867 március 12) erre a napra 23.000 szabadalmat és szabadalmi hivatkozást ad meg. Ezen belül nyomozva viszont a „Wilson” és/vagy „sewing” kifejezések szűkítették a kört. Az egyik permutáció még mindig 112 tétel adott, de ez már ha időigényes is, mégis kezelhető.
Itt találtam meg a vonatkozó szabadalmat véletlenül, mert majdnem továbbléptem amikor március 12 bejegyzési nap helyett március 17-ét láttam, és Wilson helyett Willson szerepelt az iratokban.
A meglelt szabadalom helyes száma US62986, 1867 március 19, bejelentő H.F.Willson. Tehát tulajdonképpen szinte semmi se stimmel, csupán a bejelentés két rajza mutatja pontosan a fényképek szerinti gépet. Kérem ellenőrizzék!
Az adateltéréseknek sok oka lehet, a név eltérés az egyszerűbb, nyilván családon belüli egyik személy volt a bejelentő (H.F…) és egy másik a gyártó (W.G…) ha az „l” betű problémájától eltekintünk. De ne kombináljunk. Amiatt se, mert a szabadalmi bejelentés két tanújának egyik aláírója W.G.Wilson, tehát nincs családi kapcsolat, csupán kicsit hasonlít a két név és ettől megtévedhetünk.
A dátum eltérés lehet téves adminisztráció, de a bejelentési, közzétételi és a szabadalom bejegyzési dátumának eltérő értelmezéséből is adódhat.[1]
Most nézzük meg, hogy hogyan működik a gép, felhasználva a fotókat és különösen a szabadalmi leírás ábráit. A szabadalmi leírás szöveges részét csak nehézkesen lehet használni, mert az eredeti angol szakszöveg betűinek egy része a szkennelés majd karakterfelismerő szoftver alkalmazása után kissé furcsán jelenik meg. Igy aki ezzel is boldogulni szeretne, annak a szabadalmi szöveg PDF formátumú változatát javaslom tanulmányozni.
A gép huroköltésű varrógép, tűtovábbítással. A szabadalmi igénypontokkal itt, most nem foglalkoznék csupán a gép mechanikai leírásával. Az újdonság (legalább is számomra) a hurokfogó elhelyezése. Hajós hurokfogóról van szó melyet Willson függőlegesen helyezett el egy támasztó „tokban”, heggyel lefelé, hogy felül nyitott nyílásába a cérnaorsó könnyedén behelyezhető legyen. Na meg azért, hogy saját gravitációja tartsa meg a tokban, bár ebben segítséget ad egy finom laprugó is (szab.7.ábra „h”) A hajó orra eltér a megszokott kialakítástól, hegyesebb és a tű felé kissé kihajlik. Utóbbinak nyilván a hurokfelvételnél van szerepe. A felfelé haladó tű „hubálláskori” hurka erre a hegyre kerül, majd az emelkedő tű képes ezt a hurkot „átvonszolni” a hajó felületén és arról lekerülve már az alsó cérnát lefogja. Remek, egyszeű módszernek tűnik, de azért a tű és tűhegy mozgáspályája nem egyszerű, hiszen az anyagtovábbítást is ez látja el. Ezt a pályát nem ismerjük, hiszen a leírás erre nézve nem ad útmutatást és gép sincs kézben, hogy modellezhető lehessen.
Ha ehhez a mozgáshoz szeretnénk mechanizmust szerkeszteni, akkor a pályagörbék rögzítése után ki kellene találnunk, hogy melyik az a mechanizmus amellyel ez megvalósítható. Mi sem egyszerűbb! Kell hozzá néhány diploma és a kinematika no meg a mechanizmusok elmélete kíváló ismerete.[2] Van egy olyan gyanúm, hogy Willson ezekről talán nem is hallott. És mégis megoldotta a feladatot.
A régi gépek mechanizmusaiban ez a szép. Öseink veleszületett érzékkel megoldották azt, amihez ma hatalmas matemaikai apparátus vagy számítógépes modellezési háttér szükséges.
Eszmefuttatásom a géppel kapcsolatban mindaddig feltételezésnek számít, míg nem kerül kézbe egy olyan példány, mely pontosíthatja a leírtakat.[3]
Henry F. Willson személyéről nem sikerült részleteket találni. Cégét 1858-tól jegyzik West & Willson Co. Elyria (Ohio) néven, majd neve 1861-ben West & Willson Sewing Machine Co.-ra változik. A polgárháború előtt a két névadó partner több műszaki újdonság mellett egy kéttűs varrógépet is készített, ebből valamennyi gyártásba is került, majd Willson a háborúban teljesített szolgálatot. Cooper könyvében[4] bemutat egy korai West & Willson kéttűs gépet 1859-ből. A gép láncöltést varrt, szembe kellett a géppel ülni és balról jobbra haladt az anyag. Az illusztáció ennek a gépnek egy kéttűs változatát mutatja. (Szabadalom1856 júnus 29, 20753)
A polgárháború után Willson több műszaki jellegű szabadalmat is szerzett, többek között varrógépre is. Ez az ismertetett varrógép. Hogy miért került rá egy másik gyár jelzése azt nem tudni, hiszen a West & Wilson Manufacturing Co.[5] is gyárthatta volna.
A gyártó W.G.Wilson & Co. cég Cleveland (Ohio)-ban működött 1867-68-ban. Ebből alakult át a The Wilson Sewing Machine Co. 1868-ban és 1883-ig követhető tevékenysége. 1873-1883 között a cég elnöke William G.Wilson volt.
[1] Viszont a keresőrendszer korrekt volt, mert a leírás Willson mellett valóban tartalmaz Wilsont is és 12-es szám is szerepel
benne, ha nem is a bejelentés napjaként, de pont ennyi számozott ábra van benne.
[2] Egy mai, aktív mérnök, aki persze nem csak manager képzést kapott, rögtön a Burmester-féle elmélethez nyúlna, melytől
valamikor a mérnökhallgatóknak a haja hullott, de még a posztgraduális képzésben résztvevőket is megizzasztotta (Búzás féle
körpontgörbék és azok differenciál egyenletei.)
[3] A gépben hurokfogó nem volt, az orsózó nem igazán hajós orsóra utal vagy legalább is valami speciális megoldás lehet (pl. az
orsó nem csapos hanem csőszerű belseje van)
[4] Cooper, Grace Rogers: The Invention Of the Sewing Machine, Smithsonian Institution, 1968: 117.old.,127.ábra
[5] https://www.newspapers.com/clip/3447540/west_wilson_sewing_machine/ hozzáférés 2016.05.29, ábra forrása: Elyria
Independent Democrat, 1860 jan.4.
