Tóth György: Standard-General Electric-Singer
1880-ban a Teller Manufacturing Co. (Cleveland, Ohio, USA) megalapítása az első lépcső a témában. Varrógépet viszont csak 1884-től gyártanak, de ekkor már a cég neve Standard Sewing Machine Corporation. Számukra a varrógépgyártáshoz a legnagyobb lökést a Varrógép Egyesülés megszűnte adta és nagy lehetőségeket láttak a katalógusáruházi értékesítésben. Legjelentősebb kooperációs partnerük a gyártásban az akkor már jelentős tényezőnek számító General Electric illetve az értékesítésben a Sears Roebuck & Co. katalógus áruház volt.
„Rotary” gépüket 1880-1910 között szinte változatlan formában, ívhajós típusaikat („Minnersota L”, „Kenmore”, stb.) szerte Amerikában megismerték.
Kooperációs képességük egy példája a „Hexagon” ívhajós varrógép, melyet 1918 körül gyártottak az 1924-ig létező Hexagon Sewing Machine Company Ltd. részére, Ugyanezt a gépet más díszítményekkel a Harrisnak „No.5” jelzéssel, a Collier-nek „No.8” számmal, a Harrods Ltd-nek mint „Harrodia H6” szállították, de létezett „Nelson's 61” és „The Berkeley” néven is.[1] Kb. 27.000 darab készülhetett belőle.
1929 -ben a cég a Fredrick Osann Co. leányvállalata lett de önállóan gyártott tovább. Új fejlesztésük volt a „Sewhandy”, mely nevet levédették.
A Sewhandy egy tipikus könnyű (Lightweight) gép volt, csak 5,5 kg volt a tömege. Richard K. Hohmann tervezte, alumínium öntvényre alapozva és az elektromos részeket a General Electric szállította. Sokféle színben gyártották és egy verzióját kifejezetten a General Electric-nek cimkézték.
1931-ben miután 7500 gépet legyártottak, a Standard Sewing Machine Co. és General Electric megegyezett, hogy a Sewhandy nevet nem használják tovább. 1931 szeptember végéig három hónap alatt 5000 gépet készítettek General Electric design-al, azaz GE logós homloklemezzel és a GE eladási hálózatán keresztül történt az értékesítés is. Az egyezség jó lehetett, mert folytatták a gyártást 1934-ig. Ez idő alatt változtatás nem történt talán egy kivétellel, amikor 1932-ben vasöntvényre tértek át (tömeg 7,1 kg).[2]
A ctg gépe egy ilyen változat (ctg.5188, Nr.6812, már vasöntvény, 1932).
1934-ben a Frederick Osann Co. a nagy cápához, a Singer Manufacturing Co.-hoz került, mely a gyártott modellek egy részét átszámozva megtartotta.
A gyártó helyek megmaradtak, de GE-féle gépet 1938-ig újra Sewhandy néven hozzák forgalomba. Később a Sewhandy nevet Singer a játékvarrógépeinél kamatoztatta. A „Lightweight” szerkeuzetből pedig megszületett 221 számon a Singer cég mai napig tartó karrier-típusa, a „Featherweight”, de ez már más téma. A téma fontosságát azonban jelzi, hogy Darrel P.Kayser tollából Sewhandy néven kétkötetes mű született.
[1] David Best weboldala: http://www.sewmuse.co.uk/standard%20sewing%20machine.htm
[2] David Best weboldala: http://www.sewmuse.co.uk/
1880-ban a Teller Manufacturing Co. (Cleveland, Ohio, USA) megalapítása az első lépcső a témában. Varrógépet viszont csak 1884-től gyártanak, de ekkor már a cég neve Standard Sewing Machine Corporation. Számukra a varrógépgyártáshoz a legnagyobb lökést a Varrógép Egyesülés megszűnte adta és nagy lehetőségeket láttak a katalógusáruházi értékesítésben. Legjelentősebb kooperációs partnerük a gyártásban az akkor már jelentős tényezőnek számító General Electric illetve az értékesítésben a Sears Roebuck & Co. katalógus áruház volt.
„Rotary” gépüket 1880-1910 között szinte változatlan formában, ívhajós típusaikat („Minnersota L”, „Kenmore”, stb.) szerte Amerikában megismerték.
Kooperációs képességük egy példája a „Hexagon” ívhajós varrógép, melyet 1918 körül gyártottak az 1924-ig létező Hexagon Sewing Machine Company Ltd. részére, Ugyanezt a gépet más díszítményekkel a Harrisnak „No.5” jelzéssel, a Collier-nek „No.8” számmal, a Harrods Ltd-nek mint „Harrodia H6” szállították, de létezett „Nelson's 61” és „The Berkeley” néven is.[1] Kb. 27.000 darab készülhetett belőle.
1929 -ben a cég a Fredrick Osann Co. leányvállalata lett de önállóan gyártott tovább. Új fejlesztésük volt a „Sewhandy”, mely nevet levédették.
A Sewhandy egy tipikus könnyű (Lightweight) gép volt, csak 5,5 kg volt a tömege. Richard K. Hohmann tervezte, alumínium öntvényre alapozva és az elektromos részeket a General Electric szállította. Sokféle színben gyártották és egy verzióját kifejezetten a General Electric-nek cimkézték.
1931-ben miután 7500 gépet legyártottak, a Standard Sewing Machine Co. és General Electric megegyezett, hogy a Sewhandy nevet nem használják tovább. 1931 szeptember végéig három hónap alatt 5000 gépet készítettek General Electric design-al, azaz GE logós homloklemezzel és a GE eladási hálózatán keresztül történt az értékesítés is. Az egyezség jó lehetett, mert folytatták a gyártást 1934-ig. Ez idő alatt változtatás nem történt talán egy kivétellel, amikor 1932-ben vasöntvényre tértek át (tömeg 7,1 kg).[2]
A ctg gépe egy ilyen változat (ctg.5188, Nr.6812, már vasöntvény, 1932).
1934-ben a Frederick Osann Co. a nagy cápához, a Singer Manufacturing Co.-hoz került, mely a gyártott modellek egy részét átszámozva megtartotta.
A gyártó helyek megmaradtak, de GE-féle gépet 1938-ig újra Sewhandy néven hozzák forgalomba. Később a Sewhandy nevet Singer a játékvarrógépeinél kamatoztatta. A „Lightweight” szerkeuzetből pedig megszületett 221 számon a Singer cég mai napig tartó karrier-típusa, a „Featherweight”, de ez már más téma. A téma fontosságát azonban jelzi, hogy Darrel P.Kayser tollából Sewhandy néven kétkötetes mű született.
[1] David Best weboldala: http://www.sewmuse.co.uk/standard%20sewing%20machine.htm
[2] David Best weboldala: http://www.sewmuse.co.uk/
